Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Farkas András: A Kutas-atelier
Kutas Lászu) ks Kutas Katalin szóim hatóvá akarnának varázsolni. S noha tudjuk, hogy ez az eszme-lovaglás merő véletlen, bár kétségtelen, hogy a látott művek hatására született, azért az nyilvánvaló és törvényszerű, hogy ezek a zöldbe öltöztetett lányságok-asszonyságok a hazai szobrászat értékes darabjai; a korszakon, korízlésen messze túlmutató lelki megnyilvánulások, amelyek egybefoghatják a népdalt a Wagner-operával, Liszt-álmodozását Berlioz dübörgéseivel, a bibliai szövegeket azokkal az érzelmes elbeszélésekkel, amiért a mai asszonyok olyan őszinte hevülettel olvassák, megélik a legvásáribb stílusban megírt szerelmes regényeket is. Hogy Kutas Lászlót, a Kutas-ateher-t külföldön tán hitelesebben ismerik, mint itthon? És inkább az érme-produkciói miatt indokolt, hogy szólhattunk róluk. Róla. És ha már felperdült a gondolat: ennek a városnak valóban lehetne - sok más-irányú ötlete mellett - megmintáztatni egy szépséget, egy idolt Kutas Lászlóval? Vagy bármelyikükkel hármójuk közül? Vagy hogy egészen aktuálisak legyünk: akár egy úszónőt! Vízilabdázót ne, mert annak méretéhez és súlyához tartós alapzat szükségeltetne. Meg különben is, nem az erőről, nem személyekről, hanem a szépségről beszélünk. Meg a hangokról, amelyek a piaci szint fölött lebegnek! Farkas András 50 V. évfolyam 1995. június * 2. szám
