Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Bemutatók

keltettem, amit várakozásom, elvárásom helyett kaptam az egri színpadtól.

Svejk

A Hasek regénye alapján megírt háromfelvonásos (hadi)-ope- rettet kasszasikernek szánták az egri Gárdonyi Géza Színházban. Nem kérdeztünk utána, milyen szintig emelkedett a pénztárban a bankók száma, az érdeklődéstől elment a kedvünk.

Hasek megteremtett egy figurát. Egy adott történelmi pillanatban ezt az ütődött katonát, a termést le lehetett szüretelni. A körülmények, jó színészek, a tálalás - sok egyéb is! - hozta a sikert. Ma már csodálkozunk rajta! Lehet az is, hogy a mi érzékszerveink tompultak el, befogadó készségünk, humorérzékünk szivárgott el valahová. Mára ez a Svejk, ebben az egri kiadásban nem ment. Nekünk nem ment. Akik jobban odaszagolnak, vagy máshonnan nézik a „dolgokat", mondjuk a barátság szemszögéből, nem a színház barátságára gondolok, hanem a főszereplőjére, azoknak ragyogó, telitalálat.

Nem az, többszörösen nem az. Svejk, ahogyan itt megjelenítették, nem telt meg a kívánt tartalommal, nem hordozott különösebb jelentőséget. A nagy-epizódszereplő, Katz, vagy Lukas főhadnagy, de a többiek is, igencsak nagy igyekezettel játszottak rá az üres, vagy majdnem üres arccal visszatekintgető katonára, akiről nem zokog le az, amit szülő-apja, az író, Hasek mond: „a század hülyéje, alapos próbák után felismeri, képes rá, hogy jó katona legyen". Ez a Svejk itt egy hajlongó tiszti-puccer, mondták nálunk a K-u-K-ban, hogy csicskás. Amiért ezt a „katonát" elő kellett volna venni, a színpadon nem jelenik meg. A második felvonás elejétől nincs sehol a főhős, és ezt a közönség veszi először észre. Ezen a kellemetlen tényen még az sem változtat, hogy a zene igyekezett amaz időket visszahozni - ez sem sikerült.

HEVESI NAPLÓ 1994.1.