Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Brezovits László: Élet az univerzumban
energiából, mozgásból stb., vagyis az előzőek bizonyos formációiból tevődik össze. Az Élet nem más, mint az univerzális energia örvénylése, rendezett áramlása. Eljutottunk hát ahhoz az alapösszefüggéshez, mely döntően befolyásolhatja az ember és környezete viszonyát, s új szemléletet követel mind a tudomány, mind az általános értékrend és közfelfogás területén: Energia=Univerzum=Élet Visszatérve az energia szűkebb értelmezéséhez, annak hul- lámjelenség-természetéből adódik, hogy folyamatosan minden irányban terjed. A keletkezési pontok végtelenségének és eloszlásának eredményeként az Univerzum kiterjedése egy, különböző helyi sűrűséggel rendelkező energiatenger kiterjedésével egyenlő. Ez a kozmikus energiatenger természetesen nem azonos a kozmikus háttérsugárzással, ami annak egy szűk frekvencia- tartományában észlelt áramlása. Az ember és műszerei számára csak bizonyos sűrűségi és rezgési tartományok érzékelhetők. Szerencsére ez a „látóhatár" folyamatosan tágul. Az energia jelenlétének valamely módon érzékelt, de az analitikus tudomány által még nem értelmezett formáit ma a „parajelenségek" kategóriájába soroljuk. Ki kell azonban hangsúlyoznunk, hogy ez a kifejezés létező, döntő többségükben kutatóintézetek által hitelesen regisztrált jelenségeket takar. A „para" jelző arra utal, hogy a tudomány még elmaradt ezek objektív feldolgozásával, rendszerbe foglalásával. Semmi esetre sem helyezkedhetünk arra a kényelmesnek tűnő álláspontra, hogy amit nem értünk, nem tudunk hitelesen megmagyarázni, az nincs is. Ellenkezőleg, a tudományos hálózatok, apparátusok részletekbe vesző gigantikus potenciálját, de annak legalábbis egy jelentős részét ezen fehér foltok felderítésére kell koncentrálni. 6 3 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.