Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Patkós Attila: Ahogy a pszichológus látja

időnként helyénvalóan fakad ki, hogy rabszolgának tekinti kenyéradó gazdája. Amíg korszerűtlen egy szervezet, kevésbé érzékelhető, hogy gyengék a vezetők. S mennyiben érdekelt egy korszerűtlen vezetőség abban, hogy megújítva korszerűsítse a szervezetet? Elvégre minden változtatás az ő lábuk alól húzza ki a szőnyeget.

Ilyen légkörben a dolgozók sem érzik jól magukat, nem az történik, amit ők szeretnének, rendre kialakul a méltánytalansági érzés. Ez törvényszerűen együttjár a szemléletbeli torzulással, ugyanakkor az is problémát jelent, ha megpróbál beletörődni az adott szervezetbe, mondván, hogy annak az elképzelései érvényesülnek, ő a túlélő nyertes.

Jobbításról, újításról, átszervezésről szó sem lehet, mert minden új ötlet agresszióként is felfogható a vezetővel szemben.

Mindezt kellő intelligenciával belátva rendre kialakul az izoláltság, partikularitás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem" népi bölcsessége, racionalitása, háttere pedig az elidegenült szervezettel szembeni védekezési mechanizmus. A „micsoda baromság, de muszáj megcsinálni!" kifakadás, aztán azon is érdemes eltűnődni, hogy milyen benyomás alakul ki egy ilyen vezetőről. Ugyanis előfordulhat: talán nem utálják; inkább megtűrik.

Mindez megtörténhet, hiszen a vezető nem elsőrangú kritériuma az, hogy szeressék. Viszont ne lépjünk túl a szeretet fogalmán, még akkor sem, ha „csak" munkahelyi, főnök-beosztott szeretetről van szó. Életünk jelentős részét a munkahelyen töltjük. Óhatatlanul befolyásolja érzelmeinket, személyiségünk alakulását, neme- sedését, hanyatlását. Nincs jobb zsinórmérték, mint Pál apostol szeretet dicsérete. E témakörből tizenhárom nyelvtani igét sorakoztat fel. (Nem véletlen az irracionális szám!) Azzal kezdi, hogy a szeretet hosszantűrő, majd leróva a kört, visszakanyarodván a kiindulóponthoz azt mondja: mindent eltűr. A mindent nem kell tovább értelmezni, nincs mit interpretálni rajta. Szószerint értendő.

HEVESI NAPLÓ 1994. 4.

127