Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Brezovits László: Élet az Univerzumból
egész értelmetlen, s nem nevezhető fejlődésnek. Egy alrendszeri életciklus csak a hálózat nagyobb befoglaló alrendszerében nyer értelmet annak elemeként. A befoglaló hálózat életciklusa ezért mindig nagyobb az alrendszereinél. Tudjuk, hogy a fajok, a bolygók, naprendszerek, galaxisok életútja is véges. A végtelen életciklust, az ÖRÖKLÉTET egyedül az Univerzum egésze, az egységes hálózat tudja megvalósítani. Ezt a kivételes tulajdonságot a rendszer annak köszönheti, hogy benne az energia folytonosan keletkezik, s így az alrendszerek evolúciója mindig minden szintet képvisel. A hálózat időről időre megújul, de mint szervezet egyre tökéletesedik. Az Univerzum életciklusa ezáltal zárt, mégis időben végtelen. Sokkal inkább illene rá az atom (oszthatatlan) név, mint az így nevezett már többszörösen is oszthatónak bizonyult részecskére. Megoldandó logikai feladat az Univerzum egyedülálló voltának bizonyítása. Ha ugyanis létezne több önálló Univerzum, akkor megdőlne az a tétel, hogy az élet egy és oszthatatlan. Ez azonban nem lehetséges, mivel a több már valamilyen közös „teret" feltételez, amiben több valami (Univerzum) van. A közös „tér" pedig maga az Univerzum. Ez a semmi és a valami (idő) egymásra hatásaként megjelenő első tér minden utána létrejövőt magába foglal. Természetesen azóta is folyamatosan lejátszódik ez az egymásra találás (így keletkezik állandóan az energia), de ez már mind az ős-téren, az Univerzumon belül. 124 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
