Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Víz László: Hit és tudomány
ismerők jól tudják - egyáltalán nem tartozik az „inkompetens teológusok és miiitánsok" közé. A Lirey-i kanonokok és a Troyes-i püspökök vitájáról, továbbá VII. Kelemen pápa döntéséről írott bekezdés rövid történelmi összefoglalásnak elég, a lepel hitelessége elleni érv kovácsolására azonban kevés és alkalmatlan. Tisztelettel ajánlom a cikk írójának figyelmébe - egyebek között (lásd Don L. Fossati bibliográfiáját) - Daniel C. Scavone történész professzor (USA) tanulmányát a Collegamento Pro Sindone 1993. I-II. és lll-IV. számából (La Sindone di Torino, Othon de la Roche, Besan^on e il Memorandum d'Arcis). Több mint tíz idevonatkozó korabeli dokumentum elemzésével igazolja, hogy a lepel hamisítvánnyá minősítése minden tényleges alapot nélkülöz. A cikk szerzője egy bizonyos Joe Nickell írására (I. később) támaszkodva leszögezi, hogy a lepel rejtélye megoldódott, a tudomány számára az ügy lezárható, mivel a radiokarbon kormeghatározás középkorinak minősítette a leplet... stb. Meglepő kijelentés. A cikk bevezetőjében még az volt a szerző véleménye, hogy „a legújabb technika bevetése - ahelyett, hogy megoldotta volna - csak élezte a lepellel kapcsolatos vitákat." Melyik szerzőnek higgyünk? Annak-e, aki szerint megoldódott, vagy annak, aki szerint nem oldódott meg? A világszerte dolgozó szindonológusok egybehangzó véleménye szerint (Joe Nickellt sehol sem számítják közéjük!) a lepel rejtélyét akkor lehet majd megoldottnak tekinteni, ha a.) sikerült megállapítani a vásznon lévő képmást létrehozó okokat, és b.) sikerült egymással összhangba hozni az összes tudományosan igazolt megállapításokat. A magam részéről szerényen csatlakozom ehhez az igen logikus állásponthoz. Befejezésül a szerző Joe Nickell cikkét ajánlja „további magyarázat helyett". Kár. Amint az is kár, hogy ebben a sem ismeretterjesztési, sem tudományos szempontból nem értékelhető írásban eleve kevés magyará70 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
