Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - VERS - PRÓZA - V. György Ágnes: Óh, Egyiptom… Ó, egyiptom…

elszállították. Kövenként. És egy-az-egyben újra felépítették. Egyetlen probléma akadt csak, hogy Agilkisz szigete kisebb, mint Philae és így az Isis-szentélyt már csak Hathor templomától függetlenítve, arra merőlegesen, a parti sziklák fölött helyezhették el... Aki nem tudja, hogy eredetileg összefüggő épületkomplexum volt, annak így is gyönyörű... Különösen a csónakból, amely mellett apró, teknőformájú és gyermek-kád méretű ladikokon tíz-húsz göndörhajú és óriás-szemű kölyök éviekéi, botokkal, vagy a kezükkel egyensúlyozva magukat. Lerohanják az idegent, persze baksisért. Ok nem félnek a krokodilustól, sem a vízilótól, merthogy ezek a Nílusban nem találhatók.

Vannak viszont homok-padok, melyeket a nagytestű hajó könnyedén kerülget. Mintha táncot járna. A Nílust ritkán kotorják, nem irtják a parti növényzetet. így megőrzi állat és növényvilágát, hangulatát. Ezt a hajóról is jól látható görög és egyiptomi templomok, szentélyek és moszlim mecsetek is fokozzák, no és a pálmaligetek is... Még a folyó hosszában, a partmentén futó piros, kilátókocsis vonatok se hatnak disszonánsán, de a homok és kőrengetegbe vájt autóutak, a folyamatos és folytonos autósorokkal, már nem túl ihletőek... Dehát nem járhatnak szamárkordéval a fuvarosok! Pedig járnak. Az aprófalvakban, a néhány-háznyi településeken, melyeknek nagyrésze hegybevágott viskó, és kő, meg vályogház, általában tető nélkül, a szűk sikátorokban bizony a szama- racskák húzzák a terhet. És nem szürkék: fehérek! Itt-ott látni bivalyt is, ezeket a földművelésnél használják.

Kairóból repülővel tettük meg az utat Luxorig, ahol behajóztak minket az „Alexander the Great" luxushajóra.

Elbűvölően ragyogó utunk volt. Este, éjjel a napozó-deck-en, a kényelmes pihenő-ágyakon, a lágy, selymes szellőben, mely körülölelte a fekhelyeket, a susogó pálmafák és nádrengeteg közepette, a mérhetetlen csend és a Végtelen érzete úgy szakad az em56

HEVESI NAPLÓ 1994.4.