Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk
PÉCSI ISTVÁN Beszédes betűk Dokumentumregény Gondja csak az aktokkal volt.- A Mester mindig az első sorba ültetett, értékelte ügyességemet, akarásomat. Kétségkívül gyorsan, magabiztosan dolgoztam. Elkészültek a kontúrok. Következhetett az ilyenkor szokásos kontroll, s az azzal járó kritikai megjegyzés.- Valami fontos kimaradt... - hangzott a csipkelődő korrekció. Hát persze, a férfiasság altesti szimbóluma hiányzott. A lényéből fakadó szemérem hagyatta ki vele. Másra koncentrált, mást tartott meghatározónak. Végül zavarba jött. Felugrott. Otthagyott csapot-papot, s hazarohant. Ács Lipót modern felfogású volt, azt szerette volna, ha lánya felesleges dorgálások, riasztó intelmek nélkül fejlődik. Arról azonban gondoskodott, hogy ne négy fal között cseperedjen fel, hanem ezernyi csábító lehetőséggel találkozzon, s azokat mérlegre téve válassza ki közülük a neki leginkább tetszőt, s pillanatnyilag hozzá legközelebb állót. Talán saját pályája jutott eszébe, az, hogy folyvást tengernyi kuriózum csigázta fel érdeklődését. Ha ő nem csalódott, akkor miért történne az mással? Ha csak tehette, magával vitte utazásaira. Együtt voltak az Adria partján, Kassán, Iglódon, s közösen mentek a művészkörökbe is.- Az építész Vágó Istvánékat sűrűn kerestük fel. Az Attila utcai műteremben festők, költők, újságírók, kritikusok jöttek össze. Sokszor én lettem az attrakció. Azt várták tőlem, hogy gramofonzenére improvizáljam a lépéseket. Hosszú hajam, amelyet két 4 2 HEVESI NAPLÓ 1994.1.