Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Hazudni tilos (drámarészlet)

EDIT: (Dühösen utánakiabál.) Én terólad beszélek, te majom! Most mit játszod meg magad?

GYULA: (Még egyszer visszanéz. Méltósággal.) Alea iacta est. Nincs más választásunk, mint játszani.

EDIT: (Kiabál.) Mi?!

KOVÁCSNÉ: (Flegmán.) Kockás a vetés. Húzd fel a cipőd és légy igazi Carmen! Attól, hogy ordítasz és csapkodsz, még nem lesz belőled spanyol cigánylány.

EDIT: (Már majdnem sír mérgében.) De hát itt nem is hagyják az embert! Folyton visszarángatnak és cikiznek!

KOVÁCS: (Megsajnálja, odalép hozzá.) Légy hódító, vad szépség és hódítani fogsz..

EDIT: (Pityereg.) De hát itt mindenki azt mondja, hogy én nem is vagyok... (Elharapja a szót, még mindig nem meri kimondani.)

KOVÁCS: (Kedveskedve, mintha egy gyereket vigasztalna.) Illúzió... a színház egy nagy illúzió... Mindegy, ki vagy, lényeg az, amit játszol... Ha jól csinálod, bármit elhisznek neked. (A karját nyújtja. El akarja vezetni Editet. Amaz nyugtalanul áll, a lábát nézi. Hiányzik a cipője, de átall utánasántikálni. Kovács észreveszi, és előkeríti az elrepült lábbelit. Visszaviszi Editnek, a lába elé teszi. Edit belelép.) Na látod. (Újból a karját nyújtja. Edit ezúttal elfogadja. Kovács kedvesen vezeti Editet, aki végre megnyugszik.)

LÁSZLÓNÉ: (Mint Solvejg, eddig a kanapén üldögélt. Most ábrándos tekintettel néz maga elé, s mintha álmodna, úgy beszél.) Illúzió... szép illúzió... akár a szerelem...

GABRIELLA: (Kleopátra-jelmezben. Mindvégig méltóságteljes tartásban ült egy széken.) Úgy van. A színjátszás papjai és papnői egyúttal a szerelem papjai és papnői is. A színház maga a szerelem.

HEVESI NAPLÓ 1994. 4.

15