Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Hazudni tilos (drámarészlet)
KOVÁCSNÉ: Ahogy óhajtja, uram, már be is fogtam. (Hátat fordít Gyulának. Gyula nagyot legyint, majd tovább mászkál.) EDIT: (Tovább illeged magát a tükör előtt.) Kár. Pedig olyan szórakoztató páros vagytok, mikor így belelovaljátok magatokat. (Kun- cog.) KOVÁCSNÉ: (Kissé élesen.) Te csak gyönyörködj magadban, aranyom. Van miben... (Lebiggyeszti az ajkát.) EDIT: (Felpaprikázva.) Melletted, édesem, én egy szépségkirálynő vagyok. KOVÁCSNÉ: (Vidáman felkacag.) Na meg az... EDIT: (Mérgesen.) Miért? Mit képzeltél? Csak nem gondolod, hogy...? (Abbahagyja. Végigméri Katalint.) KOVÁCSNÉ: (Derűs bölcsességgel.) Nem képzelek én semmit, Edit fiam. Én egyszerűen csak tudom használni a tükröt. EDIT: (Felháborodik.) Miért? Én talán nem? KOVÁCSNÉ: (Nagyon nyugodtan.) Én nem a saját illúziómat nézem benne, hanem magamat. GYULA: (Röhög.) Na, Edit, ezt most megkaptad... EDIT: (Mérgében keresztülnéz Gyulán. Katalinhoz.) És mekkora tükröt használsz hozzá? Hány méter széleset? KOVÁCSNÉ: (Kissé lekezelően.) Nem méretek kérdése, hanem a szemléleté, ki hol tudja szemügyre venni magát. Neked, ha ez az egész szoba csupa tükör volna, akkor se lenne elég, hogy betelj magaddal. GYULA: (Visszafordul.) Pedig elég rozoga kis nő vagy. EDIT: (Felháborodik.) Mi az, hogy rozoga? GYULA: (Vigyorogva, szájbarágósán.) Apró..., kicsi..., csene- vész..., alacsony..., sovány..., jelentéktelen... EDIT: (Mint az előbb.) Én?! Jelentéktelen?! (Kihívóan a csípőjé- re teszi a kezét és riszál egyet.) _____________________________ H EVESI NAPLÓ 1994. 4. 13
