Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában
se és egyéb közreműködők a magyar állampolgárt üvegnek nézték, átnéztek rajta, azaz inkább semmibe se nézték. Neki ez fájt. Akkor, anno... Elmondta most, két-három hónappal ezelőtt (mintha kiszámítottam volna, mikor fog megjelenni ez a számunk! - a szerk.). Nosza, mi következett? Az érintett hatósági személy, tehát az éppen-hatalom része, részese - durván kikel magából az újságíró ellen, aki csak tette a dolgát. Letörpézi, kényszerképzetesek közé sorolja. Ez tapintatos hülyézést is jelent. Leszedi a szentelt vizet róla, aki csak a kötelességét teljesítette. Aztán meg kikérte magának, hogy róla, tudta és beleegyezése nélkül nyilatkozgassanak. A hang, a hangnem fensőbbséges, kioktató, lekezelő, látszik- érződik, hogy a hatalom gólyalábán áll, abból a magasból imbo- lyog lefelé a szózat, amit a két átkozott és tiszteletlen fajtára leszór. (Majdnem mást írtam!) És ez még nem elég. Szerez, beszerez egy fogadatlan prókátort is, hatalmi helyzetében alárendeltjét, aki veszi magának a merészséget és olyan ügyben nyilvánít megsemmisítőnek szánt véleményt, amiben és ahol nem is osztottak neki - lapot. Minősít, sérteget, istenesen ellátja a baját az ügyben az újságírónak, aki csak a kötelességét tette. Még csak nem is hivatkozik arra, hogy a Polgármesterhelyettes Asszonynak fájdalmas kijelentést az újságíró csak leírta, nem ő a szerző. Hálátlan is, de ez megint egy másik ügy! Nem rébuszokban beszélek! A Heves megyei Hírlap augusztus végi számai, szeptemberi lapjai meggyőznek, meggyőzhetnek bárkit, hogy nem publicisztikai meséről van szó! Közéletünk manapság frontátvonulásos állapotban leledzik. Ezek a túlérzékennyé vált Nagyságák, bocsánat, Nagyságok talán pár hét múlva már nem is lesznek olyan nagyok, olyan nagyságosak, olyan hyperérzékenyek, ha netán a stallum kiszalad alóluk. Még akkor sem, ha éppen bennerekednek az eddig birtokolt székben. Mert mi, akikben a nyilvánosság gyakorlata és a sajtótörvény HEVESI NAPLÓ 1994. 4 S
