Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Chikán Zoltánné: Farkas András trilógiájának újabb darabja
Miután Jézus megadja végső rendeléseit tanítványainak, mindannyian együtt az Olajfák hegyére vonulnak. Itt beteljesedik, amit az írás megjósolt: Jézust elfogják. Júdás örömmel siet a főpapokhoz, hogy learassa tettének gyümölcseit. Csalódottan látja, hogy a főpapok nem vártak rá, hogy ünnepeljék őt: „Most senki sincs itt, senkise/Örül velem, hogy végbement/Aterv..Belül, / Kemény szívem kemény fokán, / Hol azt reméltem, drága dal, / Hatalmam gyöngyöző dala / Boldog melódiát nevel, Minden csendes, fakó üres -/ Ez jelnek sok, ténynek kevés És ekkor be kell látnia, hogy becsapták, csak felhasználták: nem kapja meg az áhított hatalmat, hiszen a főpapok szemébe vágják: „Jézust kezünkre játszani / Nem volt nehéz dolog" - „Harminc ezüst elég neked,/S ha nem, mint Jézus emberét,/Törvény elé állítalak!" Ekkor már megérti Júdás, hogy mekkorát tévedett, s bár „Harminc ezüst sok pénz, nagy pénz...", „De mert egy ember élet / Miatta markotokba hullt, / Nincs rajta áldás, nem lehet Belátja, nagyot vétkezett, hiszen Jézus rábízta minden vagyonát, ő pedig azt hitte, eladhatja őt. Júdás a papok fenyegetései elől, de főleg saját lelkiismeretének szavára az erdőbe menekül. Itt 7 fehérruhás szellem jelenik meg, akik előtt Júdás megvallja tettét és indítékait: „Vak voltam, lázadoztam is, / Hogy Jézus a mester s nem én - / Hogy ő tanít, hogy ő az úr, / Hogy ő az első, értitek, / És én, a Júdás, a hiú, / Akit a vágy megmérgezett/ Elsőnek lenni ott, ahol / Próféták hangja harsonáz /" - Nem érte el célját, Jézus őt is csak úgy tanítgatta, mint a többieket, az egyszerű halászokat - és ekkor megingott a hite. Ez a dráma csúcspontja. Júdás szinte eszét vesztve keresi a megnyugvást. Csodát kíván. A kámzsás alakok rendre teljesítik is kívánságát, de Júdás már elvesztette a talajt lába alól: maga sem tudja, mit akar. Hol fényt, hol sötétet kíván, majd hatalmas vihart, amelyik mindent és mindenkit elpusztít. De Júdás csak kacag a pusztuláson, még a gyermeksírás sem indítja meg. Most már úgy érzi, őaz Isten, hiszen HEVESI NAPLÓ 1994.1.
