Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - SORSOK, NÉZETEK, NEMZEDÉKEK - Szecskó Károly portréja Dr. Takács Józsefről

TAKÁCS

Igénytelen a környezet Virággal együtt is, ahonnan Rámnéz az Arc, az elveszett,

A mártír, hogy sorsát kimondjam

A neve tisztes nevezet, Mesterség, szeme nyugalomban, Hálával is kérdezett,

Hogy a tudását idevonjam,

A pápa úgy dicsérte meg Szorgalmáért, ahogy az apja A fiatalt még elkapatja,

De itthon, nálunk, senkinek Nézte őt egy szatócslegény, Ábrának sétaszőnyegén.

volt az Intézetnek, Főtisztelendő Takács József, az Egyházmegye büszkesége, aki tanulmányait Rómában végezte. Meglátogatta az V. éveseket, kedvesen elbeszélgetett velük, akik nem győzték csodálni, hogy ebben a szerény megjelenésű, vékony emberben, hová fér oly nagy tudás, lehet, hogy már a káplán vizsgán, vagy a synodalison, mint vizsgáztató tanárral találkozunk. Pár napot töltött Intézetünkben, s azután visszatért az örök városba, hogy a doktorátust letegye.

Rómából való hazaérkezése után főpásztora 1938. június 30-i hatállyal Ózdra küldte segédlelkésznek. Itt azonban csak néhány hónapot töltött. Az említett év december 22-én főpásztora az Egri Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelőjévé nevezte ki. 1939. július 24-től az Intézet helyettes tanára, illetve lelki igazgatója (spirituálisa) lett.

Spirituálisként kapott megbízást 1939 januárjában az Egri EgyházHEVESI NAPLÓ 1994. 3.

107