Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Chikán Zoltánné: Farkas András trilógiájának újabb darabja

ember marad. / Mindent megöl a kétkedés, / Ha hinni nem szándékozik."

Hosszasan lehetne tovább kísérni Júdás alakját, jellemének alakulását, amint eljut a kétkedésből az árulásig, majd a meg- hasonlásig.

A szerző gondos és alapos elemzéssel rajzolja meg ezt az utat, amelyik egyértelműen vezet a véghez. Jézus ellen akkor fordul Júdás, amikor megérti, hogy ő nem földi hatalomra tör: „Tizenkettő között magam / Voltam, magam, ki látta azt, / Hogy országát, miről beszél, / Nem itt a földön értheti". - Nem Jézus ellen fordul tehát, nem meggyőződése állítja őt szembe vele, hanem a csalódás, a hatalomvágy: „...Hatalmadat / Az élet szabja meg, s ha itt / A földön azt teszem, amit/A vágyaim elérnek, úgy az élet gazdag és örök". - Mit ígér Jézus? „Célomat/A perc fogta, ígérte meg, / Mikor Jézus felémhajolt, / Beszélt hatalma végtelen Felségéről, s tetszett nekem, / Ahogy rólunk s fényről beszélt. / ígérte a boldog hazát, Ahol mi az elsők leszünk, / Hatalmunk lesz népek felett, / Örök hitünkkel őrködünk/A végétért idők felett-/... Megejtett engem a varázs, / Meghódította lelkemet, / És képzeletben odafönn, / Hatalmam fénylő csúcsain / Aranyszéken kormányoztam / A bűnben járó népeket - De be kellett látnia, „hogy e föld nem vált valóra álmokat," ő pedig már nem tud megszabadulni a hatalom igézetétől: „Azóta csak azt élvezem, / Azóta csak azt szomjazom: / A föld hatalmát, fényeit."

Úgy véli, hogy ezt a főpapok között találja meg, és hajlandó elárulni a mestert, ha azok befogadják őt maguk közé. Elva- kultságában nem látja, hogy csak eszköz lesz a papok kezében, hiszen azokat senki sem fogja felelősségre vonni, ha kijátsszák őt: „Magában áll, maga marad, / Ki fogja őt megérteni? / A római nagyot nevet! / Szadduceus gúnyolja majd! / A nép meg egyetért velünk, / S nem engedi, hogy egy ilyen / Bepiszkolja szentelt ruhánk!"

3 6

HEVESI NAPLÓ 1994.1.