Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Hidey Pálné: Gerontológiai parainézis
Gerontológiai parainézis időseknek és az időskorra készülőknek Életünket szinte eszmélésünkkel egy időben kezdjük félteni. Legtermészetesebb, legősibb ösztönünk velünk egyidős. Megszülettünk, hát élni akarunk. Sokáig. Egészségesen, megelégedetten, tevékenyen. Arra már kevesebbet gondolunk, hogy a hosszú életért küzdve az öregségért is küzdünk. Furcsa kettősség: akarjuk a hosszú életet, és féljük az öregséget. Amíg lehet, igyekszünk nem gondolni rá. megpróbáljuk kívülről, felülről nézni, mint tőlünk idegen, messzi világot. Nagy ellentmondás, mert ha azt akarjuk, hogy olyan, vagy megközelítőleg olyan legyen, mint szeretnénk, már jóval korábban szembe kell nézni vele, fürkészni és tanulni kell titkait... Az öregség nagy szerencse. Hány millió embernek nem jutott, és nem jut osztályrészül. Hálára, köszönetre kötelez legkeservesebb óráiban is. Ha nehéz, ha terhei súlyosak, gondoljunk arra, ez az ára, hogy életünk annyi szép tervét, feladatát teljesíteni tudtuk. Ez az ára a lehetőségnek, az időnek és térnek, amiből mi többet kaptunk, mint oly sokan mások. Megöregedni az élethez tartozó természetes dolog. Meg kell hát tanulni létünk tartozékaként fogadni, életünkben sajátos feladatait, nagy lehetőségeit felismerni. A kapott idő legnagyobb, legértékesebb talentumunk. Kötelez és elszámolásra figyelmeztet. Megöregedni, ahogy élni is, sokféle lehet. Nemcsak a természet, a kiszámíthatatlan sors, hanetn magunk is irányítói vagyunk. Lehetünk... Öregségünk mindenkori jelenünkben formálódik. Benne van egész életünk. Tartalmas, szép öregsége csak annak lehet, akinek korábbi élete is az volt. Minél több és mélyebb kapocs fűz bennünket földi, és égi világunkhoz, annál több dolog ment majd a sivár, szürke és reménytelen öregségtől. Az öregségre készülni kell. Jóval előtte, hogy látható útjára térHEVESI NAPLÓ 1994. 3. 81
