Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Löffler Erzsébet: A barokk konferenciáról
A Barokk konferenciáról Második alkalommal rendezték meg Egerben a „barokk konferenciát 1994. június 3-4-én. A téma érdekes volt, a jezsuiták magyarországi működése a 16-18. században. Az előadók azt célozták meg, hogy a jezsuiták által elindított új eszmei irányzatot a maga sokszínűségében mutassák be, kiemelve azon egyháztörténeti és kultúrhistóri- ai elemeket, amelyek megújítottak egyházat és kultúrát egyaránt, ellentétben azokkal a lekicsinylő bírálatokkal, amelyek a barokk kultúrát az elmúlt évtizedekben egységesen az „ellenreformáció" jelzővel illették. A barokk térhódítása két ütemben valósult meg, Dél- és Nyu- gat-Európában, A 17. század elején elterjedt, a török által megszállt területeken azonban csak a felszabadító háborúk után indult hódító útjára. A barokk nem egyszerűen stílusirányzat, hanem az egész kultúrát átfogó jelenség. Nemcsak a képző- és iparművészeti alkotások, irodalmi és zeneművek viselik magukon jegyeit, hanem az élet egésze, az emberi kultúra minden területe. A konferencia rendezése során sikerült viszonylag széles körből előadókat toboroznunk. Az egyháztörténet, az irodalomtörténet és a művészettörténet köréből hangzottak el előadások, de volt egy „inter- disciplináris" kísérlet is, Kelényi István a „Bacchustól Venusig" című előadásában számos merész párhuzamot vont képzőművészeti és irodalmi alkotások között. Igen figyelemre méltó két előadás hangzott el Pázmány Péterről. Az első, P. Szabó Ferenc tanulmánya nyomon követte azon eszmei áramlatokat, amelyek hatása alatt a bíboros világképe kialakult, felidézve tanulmányait, tanárait, munkásságának egyes állomásait, mindenekelőtt természetesen Rómát, ahol a mai Gergely Egyetem elődjében, a Collegium Germanicumban az akkori világ legjobban képzetttudósai tanultak. Bitskey István pedig Pázmány Péter egyik legérdekesebb, de eddig kevés figyelemre méltatott művét, a „Mahomet HEVESI NAPLÓ 1994. 3. 77
