Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: A csavargó
irányában. - A csavargó a távolba mutatott. Nyíltan, nyugodtan, derűsen nézett a férfi szemébe. Gino a korlát mellől figyelte őket.- Menjen a pokolba! - fakadt ki az impresszárió. - Kolduljon máshol! Majd szólok a kapitánynak, hogy molesztálják az utasokat... A csavargó felemelkedett a székről. - Elnézést - mondta halkan. - Csak figyelmeztetni akartam. - Eltűnt a tömegben. Sokáig bámultak utána.- Micsoda alak - dünnyögte a férfi, és megrázta a fejét, mintha el akarna hessegetni belőle egy gondolatot.- Tehát Gino sem számít - szólt az asszony, egy hegyomlás alól nyöszörgő sebesült hangján. - Akkor vége. Nincs miről beszélnünk.- Vége - mondta a férfi. - Vannak helyzetek, amiket nem lehet rendbe hozni... - De hol van Gino? A sápadt fiú nem tudta levenni a szemét a különös alakról. Utána settenkedett a tömegben. Megfigyelte, hogy több utassal is szóba elegyedett. A hajó tatján a festő barátjának mutatott valamit a horizonton; a fedélzet árnyékában a rendőrtiszt feleségét szólította meg. De mindenki lerázta. Senki sem méltatta figyelemre zavaros, semmitmondó észrevételeit. Amikor a hajó a Portese-San Vigilio vonal magasságába ért, a hajótestet hatalmas ütés érte a vízvonal alatt. Az utasok és a személyzet úgy érezték, mintha megrázták volna alattuk a Santa Barbarát, mint egy gyümölcsfát. Majd a hajótest megbillent, és lassan - igen lassan - elmerült a vízben. A tó tükre sima volt, a víz fölött teljes szélcsend: ezzel magyarázták a szakemberek a viszonylag kevés áldozatot. A rádión leadott vészjelekre a környező üdülőhelyekről mentőhajók, helikopterek érkeztek a helyszínre. * * * A halottszemlére a sirmionei hajóállomás lezárt várótermében 3 2 HEVESI NAPLÓ 1994.1.
