Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: A képi civilizáció etikája
elégednek meg a kép és a hang közvetítésével, hanem cselekedeteinket is módosítják: segítségükkel másként, teljesebben látunk, hallunk, gondolkodunk, tevékenykedünk. Az újfajta kommunikációs módok új nyelvet igényelnek, amely a klasszikus kultúrák nyelvétől egyre jobban távolodik. Az új nyelv mindenekelőtt a technikai hatékonyságot szolgálja és csak áttételesen az ember szellemi, lelki kibontakozását. Ezt az új nyelvet éppen úgy meg kell szelídíteni, amint Saint-Exupéry regényében a kis hercegnek a rókát. Az embernek szüksége van a kommunikációra, különben megfullad. Teste, lelke, értelme igényli azt. Az én önmagát akkor fedezi fel, ha kimondja: te. A személy nem bontakozhat ki kommunikáció nélkül, és ez igaz a társadalom valamennyi közösségére. Amint az egyén megszenvedi a kommunikáció hiányát vagy félbeszakadását, úgy egy család, csoport, sőt egész társadalom számára is felmérhetetlen károkat okozhat a kommunikáció félbeszakadása vagy torzulása. Van azonban olyan kommunikáció is, amely csak látszólag kommunikáció és tulajdonképpen arra szolgál, hogy leplezze az igazi kommunikáció hiányát. Leszek Kolakowsky mondta egy 1980-as interjúban: Lenin alatt a terrornak terror volt a neve. A szovjet társadalmat valójában Sztálin alatt borította el a hazugság óceánja. Hozzátehetjük: ennek hullámai egész Kelet-Európát elborították hosszú évtizedeken keresztül. Mivel az idézett eset világosan körvonalazható, a tömegkommunikáció felelős szakemberei könnyebben tudnak egyértelműen állást foglalni a hamis információk áramoltatása ellen. Nehezebb a helyzet, amikor a mértéktartást kell gyakorolni. Az információ a kommunikációt egy bizonyos pontig segíti. Túl nagy áradata a két part - a kommunikáló felek - között feszülő hidakat elsöpri és akkor nincs többé kommunikációs lehetőség. J. K. Galbraith, az amerikai gazdaságtudós értekezett arról, hogy a hatalom növekedése, összpontosulása magával szemben mindig kiHEVESl NAPLÓ 1994. 3. 59
