Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Ismerjük-e magunkat?

vusz, amely inkább idealista követelmény, cél és feladat, mintsem valóság? Akkor konkrété igaza lenne egy lengyel analízisnek, amely szerint a konzervatív, nemzeti és keresztény pártok tévedtek, mert azt hitték, hogy ma is a nemzeti hagyományokat és szabadság-rajongást őrző Kossuth-népével van dolguk (cf 1848-49 és 1956), pedig ez a magyar nép már jórészt Kádár János népe. S akkor további igaznak bizonyul Márai Sándornak, a kommunizmus elől emigrálni kényszerült nagy írónknak megállapítása, mely szerint a kommunizmusban a legrosszabb, ami utána következik: az általános romhalmaz, a gazdasági, társadalmi, szellemi, erkölcsi romok eltakarítása, s hogy ez egész nemzedékre méretezett feladat. S ugyanez még mélyebb, végletesen pesszimista sötétséggel: „Lesz-e még egyáltalán nemzet e hazában? Vagy,csak bendőj ükét tömő állampolgárok, akika lecsókolbász és üveges sör viszonylagos olcsó árainak bűvöletében minden megaláztatást elfelednek, ami velük történt" (Szeghalmi E. in Magyar Fórum, VI. 2.). És hogy „vert helyzetben a nemzeti gondolat?" (Pomogáts B. Magyar Nemzet, VI. 11.), de nem kérdőjellel, hanem drámai állításként.

Lengyel L. szociológus is kemény jelzőket, kategóriákat használ, de a nép oldalán állva (Népszabadság, VI. 4.): „Plebejus indulatok" lázadásának érzi-értékeli a szavazásokat, ami nem éppen magas minősítés egy társadalom szellemi szintjéről, értékbeli igényességéről. De jogosnak érzi e lázadást, mert „a négy év patrícius demokráciája" állítólag lenézte és lekezelte a népet („vannak urak és vannak szolgák"), és sokat emlegetett „restaurációs", „úri gőgje" nem volt képes meghallani „a plebejus ország moraját". „A keresztény és nemzeti elit a budai leggazdagabb kerületekben szavazataival meg is hálálta ezt az antalli politikát."

„De a társadalom többsége nem a piarista gimnáziumban végzett, »se rokona, se boldog őse«, nincs évszázados polgárosodás egészét felölelő tömeges szavazás a szocialistákra - nem a szocialisták rehabilitációját, hanem a saját élet helyreállítását jelentette. A saját élet be46

HEVESI NAPLÓ 1994.-3.