Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Muravszki Magdolna versei

Tenyérben könnyet tartasz: gyöngyöket. Hiszed: szegény vagyok s boldogtalan de csillogó szemem feléd nevet.

Te tűnni látsz rossz rangot érveket. Karodba zársz s léted hiánytalan.

Talán e gazdagság másnak hiány.

Az érv hazug: látszat-sugallt talány.

Torzó

Tökéletesre törsz de nincsenek csupán e csendbe fordult szenvtelen impressziók. A lélek nesztelen suhan tovább. Talán egy vágy remeg: Alkotni még! Anyagba gyúrhatod a foghatatlan szép világ neszét és fújhatod mint győzelmes zenét. Rezgésein magad ragyogta tód.

De nincsenek csak földi hangzatok. Rekedtes hangja elhomályosít te égi szép. Magának elkerít s ketrecbe zár akár szelíd juhot.

A mozdulat törik. A vágy hasad.

Torzó a műved. Szállsz zuhansz magad.

HEVESI NAPLÓ 1994. 3.

39