Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

chofizikai valónk objektív, látható, mérhető, analizálható tünete, megnyilvánulása. (A hanglejtés, a hangszín, a hanghordozás is árulkodik a beszélő neméről, koráról, indulati állapotáról stb. A beszéd vizuális megjelenése miért ne vallana ugyanúgy, mint egy obszcilográf.)

A kriminológia mellett az orvostudomány is egyre többször hívja segítségül a grafológiát, s ha az íráselemzéshez tapadt „jóslat", „jövendőmondás" hamis képzete eloszlik, mind többen hívják majd a jövőben. Mindebből nyilvánvaló, hogy ő, valamint munkatársai a kiadóval együtt — sejtették, hogy a tiszteletreméltó, úttörő jellegű vállalkozás szokatlan szellemi vihart szül.

Május 31-én jelent meg a könyv. Akkor zajlott a dedikálás is a Vörösmarty téren. Megdöbbentem a nagyszámú érdeklődőtől. Jókora tömeg fogadott június 4-én a Vígszínház lépcsője előtt megrendezett ugyanilyen programon. Az emberek négyes sorban jöttek. Akaratlanul is felszakadt a sírás. Matolcsy Ildikó, a kiadvány felelős szerkesztője megkérdezte.

— Örömödben sírsz? — Ez olyan csodálatos, megható érzés, de félelemérzetet is kelt.

Az igazság az, hogy megrettentett a nyilvánosság, s attól tartottam — volt már erre példa az életemben —, hogy a értetlenség és a rossz- indulat bástyáiba ütközöm.

Sajnos így történt.

HEVESI NAPLÓ 1994. 3.

37