Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

sától különbözik, éspedig abban, hogy semmiféle műszeres, kvantitatív mérés nem szükségeltetik hozzá. Túl technicizált korunk az efféle „kézzel-géppel nem fogható" tudást vagy segédeszközt eleve bizalmatlansággal fogadja, sőt ridegen elutasítja...

Mindennek következtében hazánkban a grafológia nem bontakozhatott ki, nem mutathatta meg, hogy mely területeken, és milyen hatásfokkal használható egyes emberi jelenségek megközelítésére, hanem megmaradt az illegalitásban: ott, ahol nem válik, nem válhat el egymástól az értékek és a talmi, a tudományos hipotéziseket segítő tudás, és a helyzettel visszaélő sarlatánság. A Vallanak a betűk kiadására „elsősorban" éppen azért vállalkoztunk, hogy ezt az „ördögi kört" megszakítsuk."

Klein Sándor tanulmányában a pszichológus szemszögéből értékeli a grafológia jelentőségét. Emellett a teendőkre is felhívja a figyelmet, hiszen ekként summáz: „Ahhoz, hogy a grafológia elnyerhesse méltó helyét a pszichodiagnosztikai eszközök között mindenekelőtt grafológusokra lenne szükség. A grafológusok képzése feltehetően csak külföldi egyetemek segítségével oldható meg, egyes hazai pszichológusok továbbképzése keretében. De jó lenne, ha a fontos gyakorlati tevékenységet végző írásszakértők ezt nem akadályoznák, hanem támogatnák. Altudomány-e a grafológia, vagy a személyiség pszichológiai, pszichiátriai vizsgálatának nagy jövő előtt álló segédeszköze? Felhasználható-e bizonyos szellemi vagy testi betegségek korai felismerésére? Történelmi viták eldöntésére?

Az irodalom áttekintése azt mutatja, hogy a kézírás elemzésének jelenlegi helyzete biztató, de további módszertani vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan bebizonyosodjék: valóban az egyik leghasznosabb pszichológiai mérőeszköz, diagnosztikai módszer lehet.

Rákosné ács Klára könyve valószínűleg minden olvasóban felkelti az érdeklődést a grafológia iránt."

HEVESI NAPLÓ 1994. 3.

30