Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Aravári Heintz Pál versei
e megtépázott ki hazát. Lódulj! Szikrázó acéltengelyek hátán, kattogó acélsíneken vidd szörnyű málhád: szíveinktől idegen hitedet. Vidd a csalódások negyvenöt éves iszapját, s ötvenhat hőseinek vérnyomát pallosodon! Vidd a barátság leplét hordó zsarnoki szódat, s vidd oltárra emelt istentelen istenedet! Lódulj szörnyű terhed alatt: Vidd el a tegnapok hosszú, reménytelen álmát, vidd el a vállunkról és lelkűnkről az igát, de hagyd a Szabadság szent, évszázados vágyát, s hagyd a reményt, hogy véle élni is megtanulunk. Másfél századon át a félhold árnyékában sápadt az arcunk, s vérünket janicsárrá csapolták. S míg hajdan bősz paripák vérhabos hátán vitte a félholdját a szultán vert serege, most vörös csillagodat te viszed a józan ítéletek érvén, kígyózó paripád csattogó vaskerekén. Lódulj vonat! Veszítsd el a láncot, már soha többé más nép nyakára ne rakd! Szergej, Iván, Nikoláj! Halljátok a hangot, mely nyomotokban kél HEVESI NAPLÓ 1994. 3. 27
