Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára

Manapság látogatók százai keresik fel naponta az önkéntes, vezeklő szegénységnek ezt a szentélyét, hogy emlékét egy életre magukkal vigyék. A kerítés falai mögül ciprusok kandikálnak ki, a vakolatlan falakat mindenféle, sokszor faragatlan kövek alkotják, mintha csak összeszedegetett anyagból épült volna, a homlokzat ablakainak asszimetriája a többszöri bővítés, átépítés nyomait őrzi; valahol a tetők közelében, valószínűtlen elhelyezésben, valószínűtlenül kicsi harang csilingel.

Kívülről költészet, belülről igazi szerzetesség: egyetlen célra törekvő egyszerűség. Szegénység, mely elviselhetetlen tehernek érez minden felesleget. Meztelen falak, szűz lépcsők, a használattól fényesre kopott fapadok a refektóriumban és a kóruson. És a cellák... Ha beszélni tudnának. Mondanivalójuk a lélek mélyének titkaiig vezetne.

Évek múlva Beatrix, Klára másik húga is belép a San Damianóba; özvegységre jutva anyja, Ortolana asszony is.

9.

Negyvenkét évet töltött itt. Első követői egykori barátai, távolabbi és közelebbi rokonai voltak. Az új szerzetesi közösségnek Szt. Ferenc adott szabályzatot, amit később a Szentszék is jóváhagyott. Ennek alapján vezette Klára az új rendet „inkább erényei és szent szokásai, mint hivatalának hatalma" által — amint ő maga írja az apátnő kötelességeiről.

Magának tartja fenn az alantas munkákat. Míg a többiek esznek, ő felszolgál; az útról hazatérőknek ő mossa meg lábát. Éjszakánként felkel, végigjárja a cellákat és betakargatja a nővéreket. Elsőnek kel fel éjfélkor és hajnalban, hogy a zsolozsmára harangozzon. A puszta földön hál, párnája egy darab kő; hosszú időn át semmit nem evett és ivott hétfőn, szerdán és pénteken a többi napon kenyéren és vízen élt. Később engedelmeskedve Szent Ferenc határozott parancsának, szalmazsákot használt, és a korábban teljesen böjtös napokon is evett

HEVESI NAPLÓ 1994. 3.

19