Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Mi marad meg frissen?

nál, ha a Duna-kanyarban sétál, vagy rokoni látogatáson ténfereg Tor­ontó utcáin, vagy ha elmegy Tunéziába, Egyiptomba, Szicíliába, és megtetszik neki egy ismeretlen részlet, vagy egy nagyon is blickfangos ókori rom, templom, színház. Akkor a látványt a szemével „beissza", elraktározza, hazahozza a vázlatot, a vonalakkal lerögzített valóságot, - igazán „dolgozni", alkotni itthon kezd. Az egyébként felfedezett él­ményt felöltözteti az ő színvilágával, tarka, ezerszínű ruhába bugyo- lálja a felhőkarcolót, a Niagara-vízesést. Az amerikai vidékeken is a magyar virágok tüzes szirmai ömlenek elénk. Az előteret virágszőnyeg borítja, annyira, hogy az embernek az az érzése támad, Körtvélyessynél a világ, a térség és a lét ott kezdődik, hogy első tekin­tettel a szirmokat kell behabzsolnunk, a többi aztán érkezhetik a meg­szokott ütemben. Többször láttam őt pesti és vidéki tárlatokon, ma­gam is nyitottam megválogatott képeinek szemléjét. Mára sem szaba­dulok attól a frissességtől, ahogyan ezek a különleges technikával fel­hordott színek elzuhognak, elmesélik, hogy a művésznő igazi témája az, ha alkalma támad kiszínezni, hangulatossá, derűssé, izgalmassá tenni azt, ami a mindennapi életben jóval szürkébb. A Tadzs Mahal márványa is színekben fürdik itt, mert a művésznő minden jelenség­ben bennlakónak képzeli azokat a sárgákat, barnákat és azok ezer vál­tozatát, amik nélkül az ő viruló tájai fényüket vesztenék. Ritkán fest emberi testet, arcot, de azoknál is meghatározó elem a kék, a pasztell-hatás; a piros, mellékelve a sárga és egyéb körítéssel. S ha a színeken túl szabad még a tájképeivel kapcsolatban megje­gyeznünk: a teret úgy tudja, akarja mindig kimélyíteni, hogy az egysé­ges látvány az egész Mindenségből kiemelve egy kicsit lebegjen. És lebegtessen minket is. Terveznénk is, hogy kérünk tőle egy egri tárla­tot. Farkas András 94 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents