Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Aranyi Lászlóné: Az inga elmélete és gyakorlata

8. A kézhát közel vízszintes tartásban legyen, a kar szabadon vagy könyökben alátámasztottan.

9. Az inga fonal hosszát úgy állíthatjuk be, hogy- vagy a tenyerünk szélességét vesszük figyelembe és ez az inga fonal hossza,- vagy az inga fonalát a mutató- és hüvelykujjunk között lazán eresztjük lefelé, és ahol az inga elkezd jelezni, az a hosszúság szükséges. Ezt egy csomóval megjelöljük.

10. A fölösleges fonalhosszat vagy a tenyerünkbe zárjuk úgy, hogy abból a vége ne lógjon ki, vagy a mutatóujjunkra rácsavarjuk.

11. Az inga távolsága a vizsgálati tárgytól kb. 2-4 cm.

12. A komoly vizsgálatokat mindig egyedül - külön szobában - végezzük; ha valaki mégis a szobában tartózkodik, az legalább 2 cm távolságban legyen tólünk.

13. Ha a kezünk meleg és a kedélyállapotunk kiegyensúlyozott, az inga hegye és a vizsgálati tárgy között hamarosan létrejön a kapcsolat, amit az inga a megfelelő mozgásával jelezni fog.

14. Minden vizsgálatnál koncentrálni kell.

15. Mindig a vizsgálati tárgyra nézzünk és ne az ingára.

16. Mindig passzívan koncentráljunk, amit fokozatosan ki kell alakítani magunkban. Ez azt jelenti, hogy kezdetben 5 mp-ig, majd 10 mp-ig, végül 30 mp-ig nem gondolunk semmire. Ebben az állapotban az agyunk a „vevő", és várja a kívülről jövő hullámokat, sugárzásokat.

17. Az ingát könnyen befolyásolhatjuk. Ezért igen fontos, hogy soha ne fogalmazzuk meg előre a választ, amit kapni szeretnénk, hiszen így feleslegessé tesszük a kérdést. Az inga mozgását más személy is befolyásolhatja, így lehetőleg társaságban ne ingázzunk.

18. Az ingázó saját magára vonatkozó kérdéseket nem tehet fel, ilyenkor mást kell megkérnünk a ránk vonatkozó kérdések kiingázására.

82

HEVESI NAPLÓ 1994. 2.