Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Víz László: Assisi Szent Ferenc

, művészek, tu­Galvani, Volta, Vasco da Gama, Vespucci dósok, szellemi nagyságok. És még valaki: XXIII. János. Az a pápa, aki - a bazilika falában el­helyezett márványtábla szerint- mielőtt nyilvánosságra hozta volna a zsinat összehívására vonatkozó szándékát, Assisibe zarándokolt, hogy erőt, bátorságot és ihletet merítsen a 700 éve halott diakónus szelle­méből. Nem különös, hogy a kitárulkozás, a párbeszéd, az aggior- namento modern műve ilyen ősi forrásból merít inspirációt?! Bizo- nyítja-e bármi fényesebben a szentferenci szellem örök modernsé­gét? 9. Assisi úgy él a zarándok lelkében, minta Remény helye; a Remé­nyé, mely több, mint maga az élet. És a Bizonyságé, mely elkísér, mint egy áldás, és amire jó lesz gondolni a válságok idején. Itt az áldás is, az Ő áldása, melynek eredetijét - a Szent gótbetűs kézírását egy darab sárga pergamenen - a bazilika kincstára őrzi. Egy kép hullik ki az emlékek közül, egy modern „szentkép": Szent Ferenc szobrának fényképe, hátán az áldás, melynek könyörgései oly híven jellemzik őt: „Az Úr áldjon és őrizzen téged, Mutassa meg néked az O arcát, és legyen irgalmas irántad, Fordítsa feléd tekintetét és adjon neked békét." Jézus és a Cananea-beli asszony (Monyorókerék 1588.) HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 79

Next

/
Thumbnails
Contents