Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Víz László: Assisi Szent Ferenc

közben a Megfeszített szól hozzá, és arra kéri, hogy építse fel dülede- ző szentegyházát. Ez a kérés - mely szűkebb értelemben a S. Da- mianóra, tágabb értelemben az egész egyházra vonatkozhat, tekint­ve, hogy az olasz „eh iesa" szó egyaránt jelent templomot és egyházat - indítja Ferencet a végző lépésekre. Pénzt és téglát koldul a környék pusztuló templomainak helyreállításához-emiatt kerül összeütközés­be apjával, ami aztán a püspök előtti szakításhoz vezet. Remeteéletet kezd, társak csatlakoznak hozzá, mígtizenketten lesznek, mint Krisz­tus apostolai. Kunyhókat építenek maguknak, s megalakul az első fe­rences közösség. Ferenc egyszerű szabályai szerint élnek, fő tevékeny­ségük a prédikálás. Reggelenként szétrajzanak és prédikálnak, min­denütt és mindenkinek, ahol éppen hallgatókra találnak. Működésüket III. Ince pápa 1209-ben szóban jóváhagyja, hosszas vonakodás után - a legenda szerint látomás hatására, amelyben egy fiatal szerzetest látott, aki egymaga tartja fel a bedőléssel fenyegető Szt. Péter templomot. Az új szerzetesrend tüneményes gyorsasággal terjed el nemcsak Itáliában, hanem egész Európában, úgyszólván né­hány év alatt. Valóságos népmozgalommá válik, kovászává az európai vallási megújhodásnak. Mindössze 44 évet élt; élete mégis fordulópont az egyház törté­netében. Még életében szentként tisztelték, működését mindvégig ka­rizmatikus jelenségek kísérték. A Fioretti (Virágok) néven ismert le­gendagyűjtemény - a korai olasz próza becses kincse - fogalmat ad­hat arról a mély benyomásról, szívet és fantáziát megmozgató hatás- Vól, amit a Szent működése a kor embereire gyakorolt. Két évvel halála előtt, 1224. IX. 14-én részesült a stigmák kegyel­mében, elsőnek az egyház szentjei között. Remetei magányában élt ekkor a Verna hegyén. Krisztus szenvedésén elmélkedett, s ránk­maradt imádságában a Megváltó két kegyelmét kérte, mielőtt meg­halna: hogy megtapasztalhassa Krisztus szenvedésének fájdalmát és azt a szeretetet, melyért szívesen viselte ezt a fájdalmat. És a szeráf­HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 73

Next

/
Thumbnails
Contents