Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Víz László: Assisi Szent Ferenc

Víz László Assisi Szent Ferenc Olaszország nem fukarkodik a rendkívüli élményekkel vallásos vo­natkozásban sem. Mégis: Assisi valami más. Idő múltával is azzal a lelket melegítő mosollyal gondol rá az ember, mint az első nagy re­gényre, az első igazi zenei élményre, vagy az első szerelemre, szóval mindarra, ami valami más, mint a többi: tisztább, magasabb, lelkibb. Ebből a sziklás dombra épült, ősi várfalakra és emeletes árkádsorokra támaszkodó zeg-zugos kis városból sajátos szellem árad, s ez a szel­lem éppen olyan megtapasztalható, sőt az emlékekből is visszaidéz­hető valóság, minta házak rozsdavörös színe, a bazilika híres zarán­dok udvara, a San Damiano, vagya Porziuncula kápolna. A szentség és a legmagasabb költészet szelleme ez, Szent Ferencé, aki stigmás lábaival és századok homályát átvilágító szemeivel testi valóságában lép a zarándok elé - mezítláb, szegényen, agyonsanyargatva, minden hiúságtól kiüresedett, csak Istennel és emberszeretettel telt lélekkel, mégis vidáman, sőt nyilvánvalóan boldogan. Ugyanakkor - nem el­lentmondás! -örökké modernül, aktuálisan, valódi élettel telve - szó­val egészen másképp, mint amilyenneka keresztény közvélemény egy része hiszi. 2. A zarándok végignézi Giotto freskóit a felső templomban, megke­resi Cimabue és a Lorenzettiek képeit a középső templom misztikus sötétjében, s leszállva a kripta-templomba, döbbenten torpan meg. Oltároktól körülvett sziklatömb áll az altemplom közepén. Hasadé- kán át látni a Szent vasabroncsos kőkoporsóját. Több oltárnál folyik az áldozat. Csend van; csak a gyertyák sercegése és a misézők sutto­gása hallatszik. Mindenki térdel; itt le kell térdelni, belső kényszerből. 1. HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 69

Next

/
Thumbnails
Contents