Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Rezovits László: Élet az Univerzumban

ként" szinte csak a mozgással járó hőtermelés könyvelhető el, de energiaforma lévén ez is beépül a nagyobb léptékű áramlásba.

Észre kell venni, hogy az átalakítók mérete, mennyisége, kapacitása a BEMENETHEZ igazodik. A feladat mindig az adott helyen és időben beérkező energiaáram megfelelő átalakítása és továbbítása. Az így megjelenő kimenetnek természetesen igazodnia kell a kapcsolódó hálózati elemek fogadóképességéhez. A változó körülményekhez való alkalmazkodást segíti, hogy az átalakítók egyben tárolói funkciót is ellátnak. Összefoglalva elérkeztünk az Univerzum egyik alapösszefüggéséhez:

EGY ÚJ MUTÁCIÓ JELLEGÉT MINDIG AZ UNIVERZÁLIS HÁLÓZATBAN HOZZÁ KAPCSOLÓDÓ ÁTALAKÍTÓK KI- ÉS BEMENETI ENERGIAFORMÁI, A TOVÁBBÍTÁS, ILLETVE A TÁROLÁS MÉRTÉKÉT PEDIG A BEÉRKEZŐ ENERGIAÁRAM ÉS A KIMENETI FOGADÓKÉSZSÉG HATÁROZZÁK MEG.

Az Univerzum terjedése a bemenetek meghatározó voltára utal. Az ettől eltérő működés, például „saját igény" szerinti átalakítás nem illeszkedik a hálózat működésébe, s a zavart okozó elemet a védelmi mechanizmusok likvidálják, helyét új mutáció tölti be. Az energiagazdálkodás mai téves értelmezése abból fakad, hogy energiatermelésből és fogyasztásból indul ki. Az előbbiek során rámutattunk, hogy az ember is ugyanolyan átalakító, mintáz Univerzum bármely más eleme. Energiátsem termelni, sem eltüntetni (fogyasztani) nem áll módjában, tevékenysége csupán annak átalakítására korlátozódik. Az átalakítás hatékonyságát is csak olyan szemszögből vizsgálhatjuk helyesen, hogy a hozzánk érkező energiaáramot milyen arányban továbbítjuk a hozzánk kapcsolódó átalakítók (környezetünk) számára feldolgozható formában és mennyit konzerválunk feldolgozhatatlan- ná, azaz SZEMÉTTÉ. A szemét képződése máraz Univerzum immunHEVESI NAPLÓ 1994. 2.

67