Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Muravszki Magdolna költeményei
Muravszki Magdolna versei SZEGÉNY VITÉZ A KÉSEI UTÓDHOZ Tüdőbaj marta szét tüdőm. így rág a bú a lelkeken hol béke nincs csak háború. Beszélnek kórságról s férgekről ám hamis a gondolat. Átéltem s így látom ma is. Ha földi nőért küzdesz s nem talál a fény utat szívedhez, port markolsz s harcod szegény. Ha csillogó aranyt adnál neki ne várd hogy lelkedért szeressen. Durvaság kiált az égre s cifrává teszed kiért lobogsz s mint kerge állat önköröd körül forogsz. Ha égi fény ragyogja vágyad s őt ,kiért magasztosulni kívánsz, mindig lesz ki ért. Az égen hét nap fénye áld. Ragyog neved. Nem balga áldozat maradt az életed. GYÖNGY Mint apró gyöngyszemek az ablakon vízcseppek ülnek. Egyre több ragyog. E csillogásban egymagám vagyok. Marasztanám de féltem is nagyon Gyöngyöcske, mért e porba érkezel? Nincs fényesebb neked való hely itt? A nap pihen. Nem szórja fényeit. Szépséged tisztább - s jobbat érdemel.- Vagyok mint napsugár s éppen neked. - így szól a gyöngy. - Kedélyedért vagyok. Fényem csekélyebb mint a csillagok de szürkeség helyett értékeled. - Ragyog s csacsog mosolygósgömbölyűn. Mosolygok én is ennyi gyöngyderűn. HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 61
