Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk
meg a saját lábán, boldoguljon egyedül képességeire alapozva. A módszer bevált, hiszen az ifjú belsőépítész gyorsan feltalálta magát az életben. Létrehozta az Iparművészeti Rt.-t, s ennek keretében sokrétű feladatkört látott el. Bútorokat álmodott meg, s gondoskodott - gyára révén - a hiánytalan kiviteleztetésről is. Termékei közkedveltté váltak. Méltatták őket Bécsben, Olaszországban, sőt Párizsban is. A tizennyolc esztendős lányt azonban nem a jómód, az anyagi siker, hanem a sokoldalú személyiség varázsa vonzotta. Ezért nem törődött az ellenérvekkel, a Rákos család húzódozásával. Ez a família ugyanis milliomos menyasszonyra vágyott, s ennek a kívánalomnak ő bizony aligha felel meg, hiszen az értelmiségi apa fizetéséből nem futotta túl sokra akkor sem, ha minden tőle telhetőt megadott Klárának, akkor sem ha Gábor Bertalan is a pénztárcájába nyúlt, s finanszírozta a nyelvtanulást. Hallott a dúsgazdag Vikiről, s arról is, hogy Pali kilenc hónappal idősebb nővére különösképp fújtat rá. Mindezzel nem törődött, hatalmába kerítette az a szenvedély, amelyért később oly nagy árat kellett fizetnie. „Jóakarói" is ártottak neki. Néha nem is hatástalanul, hiszen vőlegénye is csipkelődött vele.- Nem véletlenül mondják, hogy különc vagy. A látszatra adók szerint kihívóan viselkedsz, feltűnően öltözködöl. Magassarkú cipőt hordasz, méghozzá megtudtam, hogy már 12-13 éves korodtól. Apád baltával rövidítette a lábbeliket, te azonban újra elvitted a suszterhez. Aztán ott az a feszes fekete selyemtrikó, a kék szemfesték, s az a meghökkentően közvetlen modor. Hidd el, ezt félremagyarázhatják. Ő replikázott.- Nem a külső a meghatározó, egyébként is tudom, hogy mit csinálok, a magam elhatározása irányít engem, s nem a mások véleménye. (Folytatjuk) 60 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
