Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Chikán Zoltánné: Farkas András: Apokalipszis
elmondja: „Anya vagyok/" Joelt egy hatalmas villám ledönti a trónról, leteríti, de a lány megszüli magzatát, s az Anyára bízza: „Neveld, hogy lássa céljait, / Miket az újabb ezredek / Diktálnak lábai alá!" A vihar feldönti ugyan a trónt, de azután elül: a hajnali napfényben a régi világ romjai láthatók. Egy fiatal férfi lép be a színre hajadonfővel, mezítláb: az élet vizét hozzá. Az Egek Ura jelenik meg 24 hívével. A békét dicsőítik, a hitet, hogy „csak aki vet, csak az arat". Távozásuk után Jézus jelenik meg. Egy fehérruhás angyalcsapat trónt hoz be, Jézus kereszttel a hátán fellép a trónra, „hatalmas alakja diadalmas szépségében magasodik fel a kereszt mellé". Utolsó ítéletre hívja mindazokat, kik térben és időben is a Föld körén időztek. De az összegyűlt emberek nem vallják be hibáikat, Jézus kérdésére senki sem vallja meg, hogy hiába élt. Jézus hát újra elszenvedi a töviskoszorút, a megkorbácsolást, a keresztrefeszítést, de mindezt „diadalmas ragyogásban". Különválnak a boldogok, és azok, akiknek még vezekelniük kell. A záróképben az élet vizét hordó férfi mellé bejön egy hozzá hasonlóan öltözött lány (a kép, mint az előzmények egy része is, Ádám és Éva paradicsombeli alakját idézi, a megszületendő gyermek Ma- dách-i gondolatával). Elindulnak kéz a kézben a fény, a lélek, Isten felé, mondván: „Ezernyi kétkedés helyett/Egyetlen nagy célunk legyen: /Megélni tisztán önmagunk/Erőiből Istent magát!" A belibbenő kisfiú szavai zárják a misztériumjátékot: „Én mindig üzenet vagyok, / Én most egy szóval jövök, / Hitet hozok mindenkinek, / Hitet, hogy ne feledje el / A felröpítő kezdetet, / Senki, semmi és sohasem". Az első két darabhoz hasonlóan a trilógia 3. része is figyelemre méltó nyelvi megoldásokat tartalmaz. Lehetetlen lenne ilyen terjedelemben részletesen elemezni ezeket, így csak néhány példát emelünk ki. A mű szövegszerkesztése példaszerű, a hatalmas témának megfe52 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
