Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Chikán Zoltánné: Farkas András: Apokalipszis

fehér ruhában: koronát hoz. A nép tapsolva, leborulva köszönti Joelt, istenét. Egy másik fiatal lány palástot terít rá. Belép egy öreg pap, aki szintén istenként köszönti Joelt: „Hoztuk hatalma bíborát, / Fejére méltó koronát, / Lábához szent alázatunk. "

Úgy tűnik, Joel hatalma már teljes. Ekkor vezetik be a foglyul ejtett pápát. Joel elveszi tőle a tiarát, őt magát pedig megöleti, mert nem hajlandó hódolni neki. Majd sorban királyokat vezetnek be. Aki behódol és koronáját Joel lábai elé teszi, életben marad, sőt látszathatalmát is megtarthatja, bár a nép már csak kikacagja őket. Aki nem aláz- kodik meg, azonnali halállal lakói.

Ezután az elnökök jönnek, hátrakötött kezekkel. Az ő szóvivőjük is behódol: élete megmarad, ha csendben él tovább. Mikora kegyet megköszönve elmegy, a tanácsadó „hiú állatinak nevezi, és Joel megnevetteti a jelen lévőket, amikor kijelenti: „Már nem harap-".

A csillagász jelenik meg és számot ad arról, a csillagok egyértelműen bizonyítják, hogy Joel Isten és uralma csak jót fog hozni a népnek.

Majd a misztériumjátékokba szervesen beilleszkedő haláltánc-je- lenet következik. Egymás után jelennek meg a részegek, a lány, a férfi, az öreganyó és a komor hangulatú részben jellemzik életüket. A lány a hajnal, a férfi a nap, s az öregasszony az este üzenetét hozza. Az elmúlást hirdetik.

Vége a nagy ünnepség napjának. Joel számot vet az eseményekkel. Bár úgy tűnik, hogy hatalma már teljes, mégsem elégedett, inkább szomorú. Mert igaz, hogy sokan hódoltak neki, olyanok is, akiket nem is várt, de „Szavaltak ott a részegek, / Hasznot leső nagy koldusok -/ Egyetlen szív nem mondta rám, / Hogy éljen. Egy asszony, leány / Nem mondta nékem: Jó Joel, / Te vagya mi nagy istenünk, / Mert szeretünk."

Joel kétkedését a tanácsadó igyekszik eloszlatni: mind, az egész világ szereti.

_____________________________________________

48

H

EVESI NAPLÓ 1994. 2.