Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Némedi András versei
PRÓZA Némedi András versei VÁROK... Várok, csak kalapom ázik el, Mindenhol, mindenre várni kell. Tűrök, csak mosolyom tűnik el, mindenhol, mindentől tűrni kell. Adok, ma is hány „adj!" hangzik el, mindenhol, mindenből annyi kell! Kapok, mert nemcsak kifoszt a nap, mindenhol valamit osztanak. Az Égből béke, eső zizeg. Valamit mindenhová viszek, valamit mindenhonnan hozok, várok... a Szeretetben hiszek! (Budapest, 1962.) A JÓ PÁSZTOR Jön! Várd meg! Jön utánad. Tudod, Oki? Ő, bár nincs háza, vállán hazavisz. Léted, mint amiből egy: te vagy, őrzi. Hajlék nélküli lény Ő maga is! Nem hallod tereken sem toborozva hangját, s vállra se kaphatja a nép. Füstöl mécsed? Azért még ki nem oltja. Megroppant hitedet nem töri szét. Ő vált meg. Milyen áron! Nem a lármás népszónok. Sikerét rejti a csendben. Ott szólít meg, ahol senki se vár más. Sziklák közt, szakadékokba lejár... Jézusról, aki Pásztor s Kapu egyben, hallottatok-e már? (Budapest, 1976.) 44 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
