Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában

hatott, ahova ő megérkezik. Ezeket az indokokat olvasva le lehet írni. Láng András mintha nemcsak a maga esetét kommentálná és igazolná, a jelenséget tartja indokoltnak, a megmérettetés tényét hangsúlyozza, pályázat történt - ez az egy nem vitás! leír egy mondatot a pénzszerzésről, kettőt a pozícióról, és hozzáteszi: nem látok okot pozícióm feladására.

Dr. Löffler Erzsébet igazgató, tanácsnok, a személyét érintő olvasói levelet nem kívánta kommentálni. Egy ilyen levélváltásra fel kellett figyelnünk. Egyik oldalon ott tüzel a harag, a felháborodás, hogy ezt így is lehet, a másik oldalon megszólalnak a célbavettek és azt állítják, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, ezt a pályázat útján elnyert, egy tiszteletre méltó együttes által hozott döntést a jog szentesíti, a határozatok jogerősek, senki nem vonhat kétségbe semmit, akinek pedig jár a szája, az a jogot támadja, következésképp a demokráciát, nehezen kivívott szabadságunkat gyengíti.

Csakhogy! Amíg a formai okokból valóban nem kifogásolható eljárás elérte célját, a testület, a megérintett testületi tagok esetében, addig nyugtalanító kérdések egész sora ugrál fejünkben, íróasztalunkon is, amíg ezeket a sorokat papírra vetjük: Miért most, épp kapuzárás előtt kerítettek sort erre a sorozatra -, még a helyi tévé ügyét is hozzávennénk ehhez a sietséghez? Hányán pályáztak, milyen feltételek mellett? Milyen előkészítés eredményeképpen jutottak csak most idáig ezek a dolgok, hogy ezeket épp csak ezek a jelöltek, a bizottságok élén ülők pályázták meg, és nyerhették el? Mit gondolt a képviselőtestület egésze és egyenként a székekben ülők, amikor a közöttük ülő és a képviselőtestület munkájában meghatározó szerepkört betöltő egyéniségek aláírását meglátták a pályaművek alatt? Ugyan eszükbe jutott-e, jószerével igazán végiggondolták-e, hogy a pályázók már számítottak arra is, hogy hátha, édes Istenem, netán bekövetkeznék az a katasztrófa, hogy ennek az önkormányzásnak ebben a felállásban végeszakadna? HEVESI NAPLÓ 1994. 2.

37