Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - KÖZÉLET - Választások előtt
kite népszerető s kibontakozást kereső törekvéseiben segítenünk, s résztvennünk megrendített közügyeink rendezésére s a társadalmi béke helyreállítására irányuló munkájában. Keresztény hívek, testvérek! Soha komolyabb s komorabb időben nem szóltunk hozzátok (mint most, a trianoni béke-diktátum közeli fenyegetettségében). Magyarország válságban van, sírja szélére jutott, de a népek millióinak, kik sírját körülállják, szemében gyászkönny nem ül. Nekünk kell hazánkat, nemzetünket, önmagunkat megsajnálnunk, de nem temetnünk, hanem mentenünk. Megtehetjük, ha akarjuk! Kevesen voltunk azelőtt is, s a világháborúban még kevesebben lettünk. (És még ezután jött a trianoni csonkítás!) Múljék el háta megfogyatkozott magyar népben a testvérharc, s ha már nemcsak megfogyva, de megtörve is állunk egymás mellett, legalább ne álljunk gyűlölködve, hanem fogjunk kezet s nézzünk egymás szemébe, mint testvérek! Szeressük, segítsük egymást!... Hazánk Európának s a világnak legmegviseltebb népe, s ha azelőtt is fölpanaszoltuk, sohasem panaszolhatjuk azt föl oly keservesen, mint most, hogy vérzik a nemzet, egy seb lett az egész ország. Ki lesz e sebek gyógyítója? Kicsoda más, ha nem mi magunk, Isten után?! Ki szeressen minket, ha magunkat nem szeretjük? S ki tiszteljen, ha annyi szenvedés és csapás után e vért tisztelni, azt kímélni s azt egy szebb s boldogabb magyar jövőnek erőforrásául beállítani meg nem tanultunk?!... Adjon hát Isten életet, jobb, bízóbb s biztatóbb jövőt nekünk s hazánknak! Álljunk ellent a rossznak, a régi magyar átoknak, a visszavonásnak, pártoskodásnak s gyűlölködésnek, s valósuljon rajtunk az Apostol szava: „a békesség Istene tiporja össze a sátánt lábaitok alatt s a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek" (Róm. 16,20). Budapesten, 1919. augusztus 22-én tartott püspökkari konferenciából.) 34 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.