Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - KÖZÉLET - Kalmár Péter: Tükröződések
A FÉNYEK VÁROSA Harmadik reggel végre eljutunk a Place Pigalle-ra. Idegen- vezetőnk jóelőre figyelmeztet, ne valami exkluzív helyet várjunk. Valóban a Moulin Rouge ütótt-kopott mozidíszlet benyomását kelti, és a reklámok mint egy háború utáni filmben. A környék szintén elhangyagoltnak hat az éjszakai fények nélkül. A bár feletti ház egyik ablakában nőalak nyújtózkodik: adminisztrátor vagy takarítónő. Most cigarettára gyújt. Fel lehetne újítani, korszerűsíteni lehetne. Megtehetné a tulajdonos és ösztönözhetné a város, hogy méltó legyen stb. Ellenkezőleg. Bánják már a modernkedő és amerikanista fejlesztéseket. Ki akarják tessékelni például a Champs Elysées-ről a pöffeszkedő McDonalds-t végre. Kesergünk hát egy rövidet némely patinásabb otthoni üzletnek, különösképpen egy főutcai cukrászdánk sanyarú sorsa felett. Elgondolom, hogy meddig kell még dőteni-borítani ahhoz, hogy rájöjjünk arra, amit nagyanyám úgy mondogatott: „maradjon a maga valóságában!". Azután eszembeötlik a kifejezés, hogy újgazdagság, és eljátszom vele. Újszegénység, nekünk egyelőre csak ez jutott! Felkaptatunk a Montmartre emelkedőin. Koradélelőtt van, még mossák, takarítják a „turisták paradicsomát". Elandalgunk kis utcáin, és forgológunk a terecskéken. Képeslapot is veszünk, a „le Consulat" fogadót ábrázolja. A századfordulós festő után készítek én is egy fotót a tetthelyről. Egymás mellé lehetne tenni, még a bámészkodókat is felismerni vélem. A Sacre Vouer lépcsőiről visszatekintünk a városra, a filmem éppen kifogyott. Délben már indulunk haza. 1 6 HEVESI NAPLÓ 1994.1.
