Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - KÖZÉLET - Kilenc kérdés három jelöltnek

szervezője. 1990. júniusától egy évig a párt társelnöke voltam, jelenleg az IB tagja, továbbá a Barankovics Alapítvány kuratóriumának is tagja vagyok. Politikai képzésben vettem részt, ÖVP 1989, Bundestag - Konrád Adenauer Alapítvány 1991., VSH Kongresszusa 1992. 1990 októberétől vagyok a Szent Lázár Lovagrend tagja.

Társadalmi szervezetek közül a Nagycsaládos Egyesület alapítója, továbbá a Keresztény Vállalkozók Szövetségének is tagja vagyok.

Az 1990-es választásokon az egri választókerületben indultam, a harmadik helyen végeztem, így mandátumhoz listán jutottam. A Parlamentben az Emberi Jogi Bizottság alelnöke vagyok, és ebben a minőségben a genfi, majd a moszkvai EBEE Konferencián a magyar küldöttség vezetője voltam.

Két éven keresztül a költségvetési, majd az EGK-bizottságnak is tagja voltam. Jelenleg az ÁVÜ felügyelő-bizottságában is dolgozom.

Az 1994-es választási programok közül a foglalkoztatás-politikai és nemzetiségi programnak vagyok a szerzője.

1. Úgy gondolom, hogy az ember harmonikus fejlődéséhez, a társadalom harmonikus fejlődéséhez a helyi társadalom harmonikus fejlődéséhez hozzátartozik, hogy az érzelmek, a kötődések, a fizikai lét és az intellektuális lét harmonizáljanak. És ebben a megállapításban benne van az a válasz is, hogy milyen elkötelezettség vezet, amikor Egert választottam arra, hogy megszerezzem az itt élő polgárok bizalmát annak érdekében, hogy képviselhessem őket a Parlamentben. Hiszen már a dédapám is ezen város falai között élt, nagyszüleim, szüleim is itt éltek, én is itt töltöttem gyermekkoromat, itt nevelkedtem fel. Tehát ez a város számomra semmi mással nem helyettesíthető. Ez az érzelmi elkötelezettség ad arra lehetőséget, hogy nehéz helyzetekben, nehéz pillanatokban, nehéz percekben, helyesen dönthessék. Hogy vállalhassam azokat a nehézségeket, amelyek a képviselői munkával járnak. Hogy milyen lesz a választás Eger városában? csak reményeimet fejezhetem ki, szeretném, ha fair, sportszerű, a polgárosodó társadalomhoz méltó, ha nem egymás leküzdéséért, hanem a sportszerűség keretei között, ha valamiért folyna a választási küzdelem, és nem valaki ellen. Hiszen ez méltatlan ahhoz a folyamathoz, ami Magyarországon megindult.

HEVESI NAPLÓ 1994. 2.

19