Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - KÖZÉLET - Kilenc kérdés három jelöltnek
Iont nyújtanak nekünk, mi meg töröljük meg a szemünket, hogy másfelé nézhessünk. A válaszok őszintéknek látszanak, számon- kérhetőknek tűnnek. Ezért is örülünk, hogy találkozhattunk az általunk három fő-irányzatnak tekintett politikai erő egy-egy képviselőjével. Nem hisszük, hogy kérdéseink jóslatszerűen érintik az esélyeket, de az bizonyos, hogy Egerben, a három jelölt gondolataival a valóságban is találkozni fogunk. A már megvalósuló folyamat egy-egy tetten érhető, nyomon követhető szakaszában. íme a kérdések, a válaszok. Bennük az egyéniségek, a hanghordozás, a szándék, a hit, a lelkesedés, a politikának, mint a lehetőségek művészetének a nyoma is fellelhető. Sőt! Mintha már e műfaj általános iskoláját el is hagyták volna. Sőt! A Hevesi Naplónak két-há- rom hónap múlva fel is lehet tenni a kérdést: „ön ilyen lovat akart a vásárról?" Ne legyünk pesszimisták, itt nem is vásárról van szó, kupe- cek közötti tenyérbe-csapásról, hanem sokkal többről. De nem is a nemzet rulett-asztalánál ülünk, hanem otthon, a családi asztal mellett. Közös töprengéseink után megyünk el választani. Nem szavazni ugyebár. És nem is nézünk hátra, ugyebár. Mert a lelkiismeretünk nem hátul van! A kérdező jegyzetíró a szakma szabályai szerint köteles lezárni azt a gondolatsort, amit a megkérdezettekben felébresztett. Ha némely mondatot visszalapozva kétszer is megforgatott elméjében a T. Olvasó, akkor saját magát is meggyőzte arról, hogy Székely Gábor rövidre stuccolt válaszai, az általa észre sem vett kérdések is fontosak! - Úgy tesz, mintha nem mindenről lenne véleménye; inkább nem akar kedves közömbösséget mondani, ezért hallgat a válasz helyett? - Az elhallgatás is álláspont tükörképe. Kalmár Péter líraibb alkat, nála érzelmek húzódnak meg a háttérben, ezért nemcsak stílus-gyakorlatnak érezzük nyilatkozatát. Dr. Lukács négy év rutinját is felvonultatja, azt a hátteret érzékelteti, ahonnan szólhat. Ezek a mondatok, ezek a gondolatok az egri mindennapi élet szerves részeivé válhatnak. RemélHCVCSI NAPLÓ 1994. 2. 7