Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Ki itt a főhős?

eya» hogy Örkény» a pesti poleár valahonnan isen mélyen a meemásíthatatlan hierarchiáját» ezt a testi-lelki eeyirá- nyultsáeot» úey-annyira» hoey a család minden taeia akár külön téma is lehetnek ha a jellemi képletek felbontására» értékelésére eondolnánk.)

A tűzoltó betéve tudja beosztása minden előírását» mert ebben az orszáeban azért volt mindie is valamilyen rend és áldozatkészsée» mert a kisemberek mindent pontosan és jól meetanultak» mielőtt valamit elvállaltak volna. Többek között a ragaszkodást» egymáshoz és mindennapi élethez» a masuk szintién a masuk érdekei szerint. Tudták» hová rétegződik ez a bolond társadalom» amely ritkán megbolydul. Örkény mindig iis abszurdot ír» mert mára» a XX. század közepére és azon felül» itt minden megőrült» felfordult minden rend. És ez a háborúval kezdődött. És ma is folytatódik. Tóték ma is szenvednek. Itt előttünk. Attól a rémes kényszertől» amit a társadalom rájuk eyako- rol. Csak egy ilyen alázatra és megaláztatásra nevelt népséggel lehet mindent végigcsináltatni. Még most sem szabadultunk mee a háború borzalmaitól. Még lehet» hogy ez a Tót Gyula ma is eltemetetlen» mint ahogyan a mi tudatunkban a bűn sincs elhantolva» hogy vétkeztünk a második világháború ideién. Mintha bárki is tehetett volna bármit is» akár ez a tébolyodon Őnaey» akár a plébános» akár Cipriáni professzor» vagy éppen a falu Macája» vagy a látszatra és megjátszottán lökött Postás.

Az Őrnaey tehát szétrobbantott egy magyar családot» gyilkosságba kergette az apát. És az asszonyt» a hallgatagot» a Lajosát féltő feleségét? És azt a lányt» az Agikát» aki már arra is kész» hogy az elhangzó ígéretek meeköszöné- seképpen már oda is adja magát» mert romlatlan fiatalságának és az évszázadok óta a génekben hordott alázat izgalmával áldozatot akar hozni — Gyuláért. Vagy a kép56 " Hevesi Napió Í993. 1—2.