Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Lőkös István: Szvorényi József, az irodalomtudós
kovics-kutatás tükrében állíthatjuk — nem kevés kiábrándulással szemlélve Eger város némely jelenlesi kulturális irányítóinak meglehetősen passzív/ a város szellemi múltjához/ és Szvorényi egykori impozáns eredményeket teremtő munkájához is méltatlan viszonyulását a Vitkovics- örökséehez. Az egykori szülőházban mée jó/ hogy ez zugocska jutott emlékmúzeuma számára. Azt ui. már ez a Szvorényi készítette Vitkovics-életraiz viláeossá tette — tudományos hitelességgel —, hogy esy európai szellemiségű/ azaz: a klasszikus auktorok (Seneca/ Theokritosz/ Propertius/ Lucretius/ Vergilius/ horatius stb.) művei mellett a korszak modern európai szépíróin (Gellert/ Wieland/ Barthélemy/ Blanchard/ Lessing/ Goethe/ Schiller stb.) nevelkedett prózaírót és poétát kell becsülnünk a város eredetileg szerb ajkú szülöttjének személyében/ akit ráadásul ennek a városnak jezsuiták alapította/ maid később a ciszterciek irányításával országos hírű intézménnyé vált iskolájának szellemisége és tanári közössége formált a szónak 18—19. századi értelemben européer-ré. S ha korábban Szvorényi irodalomtörténeti ítéletalkotásának egy máig érvényes részletét idéztük az Eötvös-életmű kapcsán/ úgy most a Vitkovics-tanulmányból is egy hasonló/ amannál részletesebb/ ugyancsak időtállónak bizonyuló vélekedést citálhatunk. A magyar irodalmi népiesség Petőfi és Arany előtti korszakának fejlődésében eképp jelöli ki a lírikus és műfordító Vitkovics helyét: //A szorosan népies elem közül csak tapogatózó elődök után/ a valódi népdal tudatos művelése által ő hat példájával Kisfaludy Károly/ Czuczon Vörösmarty stb. átmeneti népdal-költésökre; ő fordítja Bajza/ Székács és mások figyelmét a mellettünk/ sőt közöttünk élő népfajok népköltészetének tanulmányozása — és átoltására; mely iránya s törekvése utóbb saját népköltési kincseinknek is megHevesTNop/TTppT’T^T^ ....*.......................*....................~39