Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - HAGYATÉK - Vállalva a kort a gyónás szintjéig
olyan színpadnak képzelte el, ahol az erősnek a győzelem érdekében bármit joga volt megtenni. A gyenge pedig azért volt bűnös, mert gyengének született és persze ugyanez fordítva. A kisemmizetteket, a megalázottakat azután le lehetett (kellett) taszítani a képzeletbeli színpadról. Neki. Neki is. Ha lehet gonoszságot rangsorolni (ha lehet?), mondjuk egytől tízig fokozatokkal, akkor talán esetünkben úgy ötnél húzzuk meg a határt. A gonoszok még nem követik el a szándékos emberölést, mint főbűnt és öttől felfelé nem hiszem, hogy lehetni emberről beszélni. Nos tehát történetünk szereplője e fenti rangsorban becslésem szerint 4,8 fokozatot kapná. írásom célja bevallottan egyfajta pellengérre állítás, ha nagyon megkésve is. A rossz tett elkövetésének módja, fajtája, eszközei nagyon jellemzőek arra korra, amelyben az elkövető élt és dolgozott. Ezért e sorok írója megpróbál arról a korról is némi képet adni, amelyben még nem eszmélt, tehát a vázlata mások szubjektív élményeiből illetve olvasmányaiból is származik. Az esetleges pontatlanságokért elnézést kérek. Színhelyünk egy öreg és igen patinás kisváros, jelentős egyházi székhely. Az egyház a környék legjelentősebb gazdasági hatalma, tehát iparosok, kereskedők, parasztok legfontosabb munkaadója. Történetünk főszereplőjének apja neves, a szakmáját jól művelő kézműves iparos, aki már a szakma jellegéből adódóan is hangsúlyozottan jó kapcsolatot őriz az egyházzal, mint fő megrendelőjével. Magánéletét tekintve csöppet sem példaadó. Négyszer elvált, újranősült, feleségeit leginkább igásállatnak és kapcarongynak kezelte. Barátai nemigen, csak üzlettársai voltak, akiket, ha lehetett, kihasznált, illetve szolgái, k i szó Igái tatotta i voltak akiket felhasznált. Csak egy fia volt, akiről történetünk szól, és itt az ideje, hogy elnevezzem ezt az embert. Nos nem biztos hogy pontosan találó, de mindenképpen jellemez az elnevezés: Káin. A második világháború idején, közel a németek és szövetségeseik vereségéhez már a műveletlen kisember előtt is HEVESI NAPLÓ 1993. 4. 121
