Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - HAGYATÉK - Megrendült tisztelettel
időt, csak a mindenséggel mérhető dolgokra szabad fordítani, hogy a nagynak és fontosnak vélt dolgok, egy másik, magasabb dimenzióból nézve semmivé silányulnak. Te biztos, sziklaszilárd voltál a Hitben. Csalhatatlan iránytűd volt a fontos és jelentéktelen dolgok összekuszált rendjében történő eligazodásra. Te tudtad, és segítettél a körülötted lévőknek is felismerni, hogy félnünk, nem a kicsinyes és múló földi hatalmaktól, hanem csakis önmagunk értéklátó tekintetének elhomályosulásától és torzulásától kell. Te hitted, és nekünk is segítettél hinni, hogy az élet szép, ha van szemünk és szívünk az aprónak tűnő varázslatok megéléséhez és felismeréséhez, ha nem esünk áldozatul lelket őrlő és elszürkítő csapdáinak. Te tudtad, hogy a BÉKE csendjét elsősorban önmagunkban hordozva, önmagunkkal megküzdve nyerhetjük el. Hited, erőd segített a bizonytalanoknak, a kerülő úton járóknak, az életben eligazodni akaróknak, az önmagukat keresőknek, és az önmagukkal harcot vívóknak. így lettél, így vagy Te TANÁR, a szó legtisztább, legmagasabbrendű értelmében. Bennetek és általatok, segítséget kaptunk mi is a LÁTÁSRA, a felismerésre. Éltetek és elmeneteltetek, a fájdalom könnyei sokunk látását mosták tisztábbra és élesebbre. A felismerés súlya már a miénk. Miénk a teher, hogy innen elmenve, a fájó érzések viharát megélve, a TUDÁS és LÁTÁS birtokában, önmagunkat mivé és milyenné formáljuk. Mert kereszt és feltámadás, szenvedés és megújulás, egy tőről fakadva, egymástól elválaszthatatlanul jelentik a TITKOT, élet és halál nagy misztériumát. Kedveseink! Segítsetek! Segítsetek nekünk, a tovább élőknek, a bugdácsolóknak, a kétségek között gyötrődőknek és roskadozóknak. Segítsetek, hogy az Áve Mária, oly tisztán és HEVESI NAPLÓ 1993. 4. 119
