Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

- Annyi évtized múltán határozottan állítom, hogy ő volt az első gurum, akinek igen sokat köszönhetek. Olyan távlatokkal ismertetett meg, amelyekről korábban fogalmam sem volt. Megértett, biztatott, elhitette velem, hogy egyetlen kibontakozási lehetőségem, küldetésem az emberséges szándéktól áthatott grafológia. Persze nem elégedett meg ennyivel, hanem oktatott is. Méghozzá kerek esztendeig. Olyan többlettel ajándékozott meg, amely nélkül aligha boldogultam volna. Ő értette meg velem, hogy a tapasztalatszerzés és az intuíció egyaránt nélkülözhetetlen, hogy az írás nem kész, hanem agymunka szülötte, hogy a könyvekben rögzített tudnivalókon kívül a jelek és a rejtett jelek azok, amelyek a betegségeket tükrözik vagy előre jelzik, ezek azok, amelyek a karakter és a mentalitás rejtőzködő tulajdonságairól vallanak. Felvillanyozott a vele folytatott búvárkodás. Eleinte a kettőnk által ismert személyiségek írásait kontrolláltuk.

Jövőmet meghatározó év volt ez, amely megajándékozott az ihlet - isteni szikra ez, amely fellobbantja a csipkebokrot - csodálatos pillanataival. Mostmár éreztem, merre kell haladnom. Akkor is, ha nem lesz könnyű, akkor is, ha sokszor értetlenkedve néznek rám, akkor is, ha kevesen állnak mellém. Rájöttem: tengernyi teendő vár még rám, s kizárólag a kitartás, a soha nem lankadó szorgalom segíthet át a mindennapi munkával járó buktatókon.

Bajával is megbékélt volna, ám a reménysugár számára is felragyogott.

Már beköltöztek a káprázatos József utcai lakásba, ahol mindent az irigylendő ízlés uralt, amikor az egyik napon csengettek. A mindeneslány nem volt otthon, ezért ő ment az ajtóhoz.

Középtermetű, kissé köpcös, sötétszőke hajú, szemüveges, szimpatikus úr nézett vele szembe.- Rákos építészt keresem, bútort kívánok rendelni.- Kérem a félemeleten vannak az irodák, szíveskedjen odamenni.

A kuncsaft azonban kitartott, s tovább kíváncsiskodott.

26

HEVESI NAPLÓ 1993. 4.