Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 4. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában

„jönnek be", a pórnép azt képzeli talán, hogy itt „bunda vagyon". Mire a felszólalót az alpolgármesterek közül az egyik, zörgő-csörgő hivatali nyelven kioktatta, nincs semmi jogi akadálya az ilyesminek. Meg is szavazták a jelöltet, aki hat éve katedrát se látott, de mert hatalma a költségvetési pénz fölött ma megkérdőjelezhetetlen a városban, győzött.

Mi sem vitatjuk, hogy az eljárás ilyesféleképpen való lefolyása nem ütközik az írott jogszabályba. Van azonban egy etikai - íratlan - szabály: nem élek vissza azokkal a halmozottan jelentkező előnyökkel, amelyek jelenlegi beosztásomból adódnak. Sajnálom tehát, hogy ezt íratlan, morális regulát nem tartották tiszteletben.

Tudjuk, hogy a politika, a közügyek vitele a lehetőségek művészete. Azt is tudjuk, hogy a mai közélet - és nemcsak az országban, de kies kis városunkban is - lemerevült állapotban leledzik. Senki nem mer hangosan szólni, mert akkor rögtön összeröffen a koalíció, vagy az ellenzék, attól függően, honnan fúj a szél - és akkor kezdődik a hadd-el-hadd. Mi vállaljuk a megszólalás szerepét, veszélyét! Akármikor megszólaltunk, igyekeztek a fejünkre verni, blöffölve is zagyvaságokat olvasni ránk, szövetkezéseket kényszeríteni ellenünk, tisztességes emberekre, hogy sorsunk az elhallgatás legyen.

Nem is tűntünk hazugoknak, mikor a tények szembesítése megesett. Ezekben a forró hónapokban jött el az ideje, hogy a morális mélyponton tartózkodó magyar társadalomban, akármilyen apró viszonylatokban is - hasson a kritika! Utólag későn szólunk, sajnos, mindig csak utólag szólhatunk, miután az apróbb-nagyobb játékok, csetepaték, társadalmi bohózatok lefutnak, illő-illetlen komolysággal és elképesztő fölényességgel.

Népszerűség?!! A papírok azonban türelmesek, a jegyzőkönyvek is megmaradnak. Az összefüggéseket az arra rendelt búvárkodók majd kiderítik. Az utcán a szemfényvesztés, a pillanatnyi itt-a-piros-hol-a-piros-játék folyik, vesztesei azonnal sírhatnak. A társadalom azonban hallgatni kényszerül, mindaddig, amíg az akták kiabálni nem kezdenek. Az állampolgári suttogás

HEVESI NAPLÓ 1993. 4.

9