Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 3. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA - Patkós Attila: Alkohol - delírium - mámor

—A szenvedést fokozottan éli meg. (Nagyon tud szenvedni.)

— Mindig önmagában keresi az esetleges hibát, önvádló, saját magát okolja egy-egy szerencsétlenebb élethelyzetben.

—A pénzhez való viszonya szigorú. Nem zsugori, fösvény, csak éppen feszes-szoros elszámolásban él, és mindenkor megfontolja, mire adja ki a pénzét. Ha az alkohollal kapcsolatban is így vélekedne, részben önmaga gyógyítójává válhatna.

—A társadalmi normáktól eltérő élethelyzetekben fokozott bűntudata van. (Ekkor is önmagát vádolja, de már bűntudati színezettel.)

— Ösztönélete gátolt. A normákat még nem nagyon sérti, regulázó fékrendszere még működik.

—A munkavégző képesség és kedv csökken a neurotikus fázisban.

—Társas kapcsolataiban, baráti, emberi kötődéseiben néha erősen tapad. Nehezen ismerkedik, nehézkesen válik le.

—Nem szerencsés tulajdonsága, hogy az ázefemé/íkeményen megharcol. „Szeress engem!"

— Tanulási készsége nagyon nagy. Rövid idő alatt minél többet, és hasznosabbat bekebelezni, cél vezérli.

—Stabilan áll a lábán. Nem sodorható, nem csábítható, alig befolyásolható.

—Szigorú normarendszerrel dolgozik. Értékeket őriz és követ, nem szívleli a könnyű, kibúvó, elkerülő megoldásokat.

— Ha egyáltalán segítséget vár, akkor azt elsődlegesen önmagától várja.

— Hazudozás, nagyotmondás, csak kis mértékben fedezhető fel. Ezzel szemben a pszichotikus ivók tábora már lényegesen eltérő, adott esetben éppen az ellenkezője az imént ismertetett emberi reakcióknak. Nézzük tehát az előbbi sorrendet követve:

88

Hevesi Napló 1993. 3.