Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Jobbágy Károly: A hajnal

ERSPROZA

JOBBÁGY KÁROLY

A hajnal

Szegény- még kissé fázva didereg. Babusgatom őt- iái nagyon- nagyon. Olyan- akár egy árva kisgyerek- csak toporog az utcasarkokon; még nem tudia- hogy iöiiön-menien-e? ... Ha nem szégyellné- rína egy kicsit. Kiles ingéből melle- köldöke és látni sovány- nyeszlett vállait.

Én láttam ó't- amikor született;

A terhes éiiel méhe meghasadt- együttérzően méla tehenek bőgtek a szénás félszerek alatt.

Egy pár óra és látom úira őt kiterítve- — a Nap gyilkolia le.

És mi virrasztó éiielembe' nőtt- nem dobog bennem kis- iiedt szíve.

Én meg- a Naptól szinte csillogó csizmámban nézem sápadt arcomat.

S a pillanat- a bennem elhalótapogatózva iajgat- mint a vak.

Tábori posta: B—886.

18

Hevesi Napló 1993. 1—2.