Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 3. szám - TUDOMÁNY - Sugár István: A szultán és hadszerepe

részére nem jelentett jogi, igazgatási és bírói kivételezettséget, sőt mi több, alattvalói feletti hatalma is erősen korlátozott volt. így az istenhátamögötti kis magyar hódoltsági faluban is a területi leg illetékes kádi, vagy a törökfiskus képviselte a török államhatalmat.

Ismeretlen volta Török Birodalomban az örökölhető hűbériség és az örökölhető hivatali nemesség is. Ilyen körülmények között természetszerűen nem fejlődhetett ki a rendiség, nem volt feudális hierarchia, nem voltak zárt rendek sem, akik személyesen, vagy akár csak közvetve is részt vehettek volna az ország politikai hatalmában. A szultán hatalmas birodalmában nem létezett rendi országgyűlés vagy parlament, s így a szultánnak nem kel lett az európai uralkodókhoz hasonlóan minduntalan azon fáradoznia, hogy megszavaztassa a törvényeket, vagy az adókat, s hogy ki mikor, hol és hány katonát tartozik fegyverbe állítani. A szultánnak csupán a parancsot kellett kiadnia ahhoz, hogy alattvalói óriási birodalma bármelyik részében azt végrehajtsák. Vonatkozott ez természetesen a hadbavonulásra is. Az egymást érő hadjáratok, háborúk fanatikus emberanyagának a folyamatos biztosítása s a költségek fedezése is összehasonlíthatatlanul könnyebb volt a török szultánnak, mint bármely európai uralkodónak.

A török állam, az iszlám alapelvének megfelelően minden mohamedán alattvaló számára, — figyelmen kívül hagyva származását, nemzetiségét és mesterségét,— lehetőség nyílott a legmagasabb méltóság elnyerésére is. így például a Török Birodalomban a XV. század második felétől a XVI. század végéig a 38 nagyvezérből 34 a rabszolgasorból emelkedett a ranglétra legmagasabb elérhető fokára. Viszont, ha a szultán országában bárkit is méltatlannak talált az életre, minden bírói ítélet mellőzésével meggyilkoltathatott. Nagy Szulejmán szultán például így tette el láb alól két fiát: a trónörökös Musztafát, majd pedig Bajazidot. Apja, Szelim pedig az Oszmán-ház minden férfi tagját legyilkoltatta az egyetlen Szulejmán kivételével. Egy sor nagyvezér és más magasrangú méltóság nyakán szorították meg a szultán parancsára a selyemzsinórt.

Hevesi Napló 1993. 3.

63