Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - KÖZÉLET - Koncz Lajos: Újévi tabló, karácsonyi fénnyel

gát/ és aki Emmánuel lett/ ami azt jelenti/ hoey Velünk az Isten. Isten/ mint Szeretet ismét beköltözött az emberek szívébe."

Az is meeszívlelendő tanulsáe/ amit a karácsonyi jelekről (istálló/ szalma/ állatok/ csillagok/ arany/ tömjén/ mirr- ha/ pásztorok/ háromkirályok stb.) és e szimbolikus jelek befogadásáról/ értéséről hallunk. A mi mai világunk ,>el- Jeltelenedése" sajnos szellemi elszeeényedésünk szomorú z/íele"/ amelyen — egy komolyan vett hit segítségével

— jó lenne mihamarább túl lenni.

Erről a hitről/ annak emberi/ magyar/ kisebbségi sorsú dimenziójáról kapunk megragadó vallomást Tőkés László ajkáról a Magyar Fórumban. (Talán ellenpontnak és jóvá- tevő kiegészítésnek is a Szörényi L. és Benedek I. erősen egyéni/ profán és eléggé felemás //kereszténységével" szemben.) A püspököt megkérdezte az újságíró: Milyen okkal/ indokból szólította fel múlt év októberében az elmenekült székelyeket/ hogy térjenek vissza Erdélybe. Tőkés válasza: //Bizonyára szokatlan ez a kérés a mai világban/ mikor a társadalmat módszeresen leszoktatták az eszményi/ erkölcsi értékek vállalásáról... Én bátorkodtam egy eszményt/ eey eszményi célt kitűzni. Nos/ Erdélyt nem szabad otthaeyni. Erdélybe vissza kell térni. Ezt hitben tettem. A hit meselőleeezi a valósáeot. A nem látott/ de remélt doleok valóságát — így fogalmaz az Apostol.

— Én hiszek abban/ hogy egy lepusztult/ letarolt terület betelepíthető/ egy pusztulófélben lévő közösség regenerálható/ egy romlás helyrehozható/ a romok újjáépíthe- tők..."

Ilyen hittel kell nekivágnunk az új esztendőnek is. Ahogy Ruffy Pétertől olvashattuk a Maeyar Nemzet évzáró számában a bátorítást — történelmi analógiákból merítve — a kétségbeejtő/ mert kétségbeesett hazai helyzet16 Hevesi Napló 1993. 1—2.